Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - TALLÓZÓ - Mario Vargas Llosa: Globalizáció: a kultúra szabadsága
Tallózó gondolatrendőrségről beszélnek ma már: nem szabad ezt kimondani, nem szabad azt kimondani — teljesen orwelli világ; elferdítik a nyelvet, a gyerekeket, a gondolkodást. Mindez Amerikában fokozottabb mértékben van jelen, egyszerűen azért, mert Amerika történelmében nem voltak és ma sincsenek olyan, a rosszat akadályozó intézményes erők, mint amelyek Európában kialakultak és működtek. Amerikában sem az egyház, sem az állam nem játszott nagy szerepet, ott a nem létező intézményeket ma a lobbival helyettesítik. Figyelni kell arra, és erre nem látok Magyarországon semmi célzást, hogy ne a lobbi, hanem az intézmények kapjanak nagyobb szerepet. * A globalizáció térhódítása során ismét fülmerül a herderi jóslat félelme: eltűnhetnek, beolvadhatnak a kis nemzetek. Ez a veszély, úgy vélem, sokkal valóságosabb a föld mai totalitárius kontrollja mellett, mint volt Herder idejében. Most milyen esélye van egy kis népnek megőriznie magát? — A herderi tézist úgy lehet csak cáfolni, hogyha harcolunk az állam fönnmaradásáért, és az államon belül olyan intézményekért, mint amelyek például a nyelv megmaradását elősegítik és támogatják. Magyarországon is látok ilyen kezdeményezéseket, például nem engedik az amerikai nyelvet elhatalmasodni, legalább a cégtáblákon. Nagyon szép dolog, de azt hiszem, hogy ezt a kormányok maguk is szabotálják. Franciaországban az akadémia harcol a francia nyelvért és kultúráért — bár nem mindig sikeresen. Szeretném látni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is elsősorban ezt tekinti kötelességének és nem az Európába való beilleszkedést. Éppen az az Európába való beilleszkedés, ha megtartjuk a nyelvünket. Ha minden nemzet és népcsoport a saját nyelvén beszél és készít irodalmat, talál művészi kifejezést — az az igazi Európa. — Köszönöm a beszélgetést A beszélgetést PÉCSI Györgyi készítette (Megjelent az Új Könyvpiacban) Mario Vargas Llosa Globalizáció: a kultúra szabadsága A globalizációt általában nem a közgazdaságtudomány felől érik a legerőteljesebb támadások. Ezek sokkal inkább társadalmi, etikai és kulturális jellegűek. Ilyen érveket sorakoztattak fel ellene az 1999-es seattle-i konferencián, és ezek kerültek elő nemrégiben Davosban, Bangkokban és Prágában is. A globalizáció ellenzői általában s következő pontokba gyűjtik kifogásaikat: a nemzeti határok eltűnése és a piacok által összekapcsolt világ kialakulása halálos csapást mér a regionális és a nemzeti kultúrákra, és elsorvasztja azokat a hagyományokat, szokásokat, mítoszokat és erkölcsöket, amelyek meghatározzák egy adott ország vagy régió azonosságtudatát. Mivel a világ nagy része képtelen feltartóztatni a fejlett országokból — de leginkább az Egyesült
