Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vörös Péter: „Nem hullámot hajt a szél”
rendelkezésekkel igyekszik ellensúlyozni az idegen szavaknak, kifejezéseknek és teljesen idegen feliratoknak azt az áradatát, amely kereskedelmi életünket és gazdasági reklámtevékenységünket jellemzi. Tiltani semmit sem tilt, de azt megkívánja, hogy hazánkban a magyar lakosság anyanyelvén is megkapja a kellő eligazítást mindabban, ami reá vonatkozik.) Nos, a határainkon túl meglevő nemzeti tudat, a határokon belül a nyelvi kreativitást felhasználó alkotó energia, itt is, ott is pedig az évezredes magyar nemzeti kultúra az, amelyre stratégiánkat alapozhatjuk. Ha azt úgy tervezzük meg, hogy mindegyik régió a saját értékeit és előnyös vonásait megőrizve a másiktól kapjon energiát és ösztönzést ahhoz, amiben önmagában nem elég erős, akkor — trianoni széttagoltság ide, Európai Unió oda — nincs olyan hatalom, amely ezt a sokat próbált nemzetet és ezt a számunkra csodálatos zengésű, a világ számos tanszékén tanított nyelvet az elkövetkező évszázadokban vagy akár évezredekben eltörölhetné a Föld színéről. Grétsy László (Élet és tudomány) „Nem hullámot hajt a szél” Kantár Csaba: Rozsdát jövendölve című verseskötetéről Nevével először a Szőrös Kő valamelyik régebbi számában találkoztam, később az Angyalzsugor (1997) című antológiában szerepelt verseivel. Amikor a kezembe vettem Kantár Csaba első verseskötetét, a Rozsdát jövendölve cím alatt, úgy tűnt, megérkeztem egy labirintus bejáratához. Majd szép lassan belevesztem egy különleges versvilágba: lopva adagolt metrumok, szabad versek, álszonettek, képversek és versszövegek közé... A harmincnégy (34) hosszabb-rövi- debb opusz, kis színes csokorba gyűjtve, a pozsonyi AB-ART Kiadó elsőkötetesek Start sorozata 9. darabjaként látott napvilágot. A kritikus zavarban van. Hogyan mutasson be egy elsőkötetes szerzőt, akinek a neve jobbára az irodalmi folyóiratok lapjairól ismerős? A Szimőn élő fiatal költő Kantár Csaba (1978) egyetemi tanulmányokat folytat, performerként is közismert. Az őszinteség gesztusa, a visszafogott, megfontolt versbeszéd jellemzi a költői pályán induló Kantár Csabát. Igaz, nem a nagy elődök kitaposott útján halad, ám vállalt szellemi poggyászába — a sorjázó élmények és impulzusok mellett —, beemeli az avantgárdot is. Azt, hogy hány év lírai termését öleli fel a Rozsdát jövendölve— nem tudhatom. Viszont szerkezete, felépítése, tartalma és verscímei eligazítóak lehetnek arról, hogy Kantár Csaba indulásától kezdve térképezi fel költészetét. A kötet nyitó verse (Parcella), akár a versteremtés egyik lehetséges változatának meghökkentő parafrázisa is lehet. A vers szövege egy fiktív keresztlevél „parcellákba” tördelt/komprimált, köznapi átértelmezéseként is olvasható. Ennek a — meglepően egyenletes színvonalú, letisztulni látszó — lírai vállalkozásnak legjellegzetesebb példái a Préda, a Predesztináció, a Most, a Nemes órák alatt, az Újra eladtak, s a Korcs lettem Könyvről könyvre
