Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Grétsy László: Nyelvünk esélyei és távlatai az Európai Unióban
a megértés, a világlátás, a kultúra, a kultúrák alapjai.”Nem véletlen, hogy ez a gondolat Balázs Gézának A globalizmus és az anyanyelvek című tanulmányából való. Nemzetünk az EU-ba való lépés előtt áll, nyelve ráadásul nem indoeurópai nyelv, hanem attól gyökeresen eltérő szerkezetű. Vajon nem kell-e olyan káros hatásokkal számolnia, amelyek nyomán utólag már talán szeretné visszacsinálni az egészet, csakhogy akkor már nem lehet? A hírek ugyan, amelyeket hallunk, nagyrészt kedvezőek. Például a spanyolok, a portugálok, az írek, amióta az EU tagjává váltak, nemhogy lemondtak volna nemzeti és nyelvi sajátosságaikról, hanem az EU égisze alatt inkább megerősítették ezeket; nagyobb gondot fordítanak e sajátságaik megőrzésére, mint valaha. (Lásd Spanyol rapszódia című írásunkat az ÉT 2001/43. számában! — A szerkó) Persze, ez nem magától megy végbe, hanem tudatosan kell törekedni rá. Mivel 1995 óta már Finnország is az EU tagja, kíváncsi lettem arra, vajon nekik ebből a szempontból jót vagy rosszat tett az EU-tagság. Több órán át beszélgettem erről Kirsi Rantálával, a Finn Nagykövetség kulturális titkárával. Nos, a finn nemzeti kultúra a legutóbbi években inkább megerősödött, mintsem hogy elsatnyult volna. Nyelvrokonaink, amióta az EU tagjai, még büszkébbek a finnségükre, s ennek megfelelően nagyobb gondot fordítanak népi-nemzeti hagyományaikra, népzenéjükre, mint korábban. A Kotimaisten kielten tutkimuskestus nevű intézetnek (magyarul: A hazai nyelvek kutató- központjának) 1998 óta külön van egy olyan szakembere is, aki az EU-tagságból adódó nyelvi problémák felelőse (hazai nyelvnek számít a finn, a svéd, a lapp és a roma). Sajnálják, hogy csak az EU-tagság megszerzése után három évvel jutottak el odáig, hogy intézményesen is foglalkozzanak e kérdéssel. Mint mondják, inkább három évvel a tagság elnyerése előtt kellett volna gondolniuk rá. Arra, hogy a nemzet és az anyanyelv egymáshoz kötődése milyen szoros, mennyire meghatározó erejű, hadd mondjak még egy bizonyítékot! Lehetetlen nem észrevenni, hogy a határokon túli, kisebbségi helyzetben levő magyarság, bár mindenhez szorosan kötődik, ami magyar, mégis legfőképpen anyanyelvének a megőrzését tekinti fő-fő céljának, nemzeti hovatartozása jegyének. S harcol lankadatlanul mindazért, ami az anyanyelvét megőrzi vagy elviszi számára: a kétnyelvű helység- és utcanévtáblákért, az iskolai osztályzatok anyanyelven való beírásának jogáért, önálló magyar egyetemért és magyar iskolákért, a magyar vonatkozású események magyar nyelvű megünnepléséért és ezernyi más dologért, ami az anyanyelvet — s ezen keresztül a magyar nemzethez való tartozást — jelenti számára. Az idegen nyelvek, főleg az angol, illetve az amerikai angol nyelv hatása az uniós tagság adta új helyzetben még tovább növekszik majd. Növekszik, de ez bennünk, magyarokban — a Sub pondere ereseit palma (= Teher alatt nő a pálma) latin bölcsesség igazsága szerint — ugyanúgy megerősíti majd a nemzeti összetartozás tudatát és így a mindahhoz való kötődést és ragaszkodást, ami magyar, mint amiképp ez az EU tagjává vált más országokban is történt és történik napjainkban is. (A Magyar Professzorok Világtanácsának egy 1999 végén közzétett felhívása nyomán a kormányzat jogszabályi Könyvről könyvre
