Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Grétsy László: Nyelvünk esélyei és távlatai az Európai Unióban

idegen nyelveknek, elsősorban az angolnak a szerepét állította előtérbe, mivel a műszaki kifejezések túlnyomó többsége az eredeti angol formában honosodott meg. Ezt a nyelvi mozzanatot az internet, illetve a számítógépen keresztül folyó e-mailezés még hangsúlyosabbá tette.

Ám a globalizációnak veszélyei is vannak. Sokan írnak például arról a veszélyéről, amely az amerikanizálódás folyamatának egyre erősebbé válásával fenyeget. Ennek szemléltetésére idézek egy részt a Svájcban élő neves szociológusnak, Ankerl Gézának Nyugat van, Kelet nincs című — 2000-ben megjelent — könyvéből: „A nem-angol anyanyelveknek a háttérbe szorítása, helyi dialektussá degradálása — a globalizmus (meg)vallásával szembeni szektásítása —, a világnyelv által való diszkrét bekerítése lépésről lépésre való marginalizálással történik. Először az angol nyelv a nemzetközi kommunikáció semleges eszközének szürke báránybőrében mutatkozik be. Elvben nincs mögötte semmi anglo-amerikanizmus, nem törekszik kizárólagosságra, nem avatkozik be a társadalmak belső, lokális életébe sem. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy először az elitet ragadja el, s végül pedig a mindent birtokló és eltartó, kép- és álomalkotó reklámvilág (dream of americanism) angolosításával a mindennapi élet szomszédságainak falait is olyan nyelvű jelrendszer tapétázza ki, amely az utca embere számára idegen, s amelynek nem ismerését az angol fonokratikus terrorja miatt pirulás nélkül be sem lehet vallani. Mene, tekel, ufarszin! E folyamatnak legperverzebb aspektusa az, hogy e szövegek tényleges megértését az angolszász reklámipar faltörő kosai nem is tartják szükségestiek, sőt még kívánatosnak sem. Ugyanis akárcsak a gyógyszerek rejtelmes újlatin neve, a reklámszövegek közvetlen érthetetlensége — 5 tegyük hozzá, sokszor a mögötte megbújó együgyű gyerekesség — éppen az amerikanizmus misztifikálását szolgálja, mintha csak vulgáris ezoterizmusa egy kultúróri- ást rejtegetne, betudva neki minden urbánus, modern értéket. De e folyamat toxinja megbénítja az őshonos alkotókat. Az anglo-amerikait kivéve, az összes többi kultúrákat extradetronizálja. Önállóságuk elhomályosul, azonosságuk megkopik, archiválódnak.”

Nem kívánok e kérdés elemzésébe mélyebben belebocsátkozni. Mondandóm szempontjából számomra sokkal fontosabb annak nyomatékos hangsúlyozása, hogy a magyarság nem csupán tudósokból, gazdasági szakemberekből, bankárokból és egyéb olyan pályán tevékenykedő emberekből áll, akik számára létszükséglet a globalizáció, hanem olyanokból is, akiket ez legföljebb közvetve, hatásaiban érint, mégpedig nem is mindig kedvezően. A világ nyelvei című, nemrégiben megjelent kötet főszerkesztőjének, Fodor Istvánnak egy néhány évvel ezelőtti cikkéből idézek (Élet és Irodalom, 1997. jún. 6.). „Az angol szavak gátolatlan beözönlése nyelvünkbe két hátrányos következménnyel járna. Először is megnövelné a régi és a mai beszéd és írás közti különbséget, ami a megértést a műveltebbek számára is nehezíti, másodszor pedig jelentős megértési nehézséget okozna a kevésbé iskolázott rétegekben, tehát a lakosság túlnyomó részében. Az angol nyelv propagálói ne feledkezzenek meg arról, hogy az ország felnőtt lakosságának csak mintegy 12 százaléka ismer valamely idegen nyelvet (kétnyelvű nemzetiségi polgárKönyvről könyvre