Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában (tanulmány)
bán is publikált. A „minden tagadás” elvével szerveződő mozgalom (mely önerőből adta ki az Iródia Füzeteket) lényegében az indulás kezdeti „súlytalanságát” is ellensúlyozni kívánta azzal a tagadással, melyet később Hodossy Gyula fogalmazott meg a mozgalom történetét bemutató kiadványban..^3) a Próbaútban szereplők többsége a későbbiek során tehetségről, rátermettségről adott tanúbizonyságot. Közülük elsősorban Hizsnyai Zoltán és M. Csepécz Szilvia későbbi munkásságát, illetve Farnbauer Gábor merész kísérleteit emelhetjük ki. Akárcsak a korábbi korszakra, erre is az jellemző, hogy nem azok lettek a prózairodalomban az igazi „befutók”, akiknek antológiás előzményük volt, hanem a „státus” nélküliek. A Fekete szél című antológia Duba Gyula válogatásában jelent meg (1972), s a fiatal magyar prózaírókról kívánt átfogó képet adni. A válogató „kísérleti novelláknak” nevezi a kötetbe sorolt írásokat, s esztétikai értéküket elsősorban „a stílusgazdagságban és szenvedélyességben, valamint a lélektani érdeklődés sokrétűségében” látja. A kötetben kezdők, kísérletezők és érett prózaírók egyaránt helyet kaptak (Bereck József, Fülöp Antal, Keszeli Ferenc, Kovács Magda, Kövesdi János, Mikola Anikó, Varga Imre és Wurczel Gábor). A költők esetében (Varga Imre és Mikola Anikó) amolyan műnemet keres, és tehetséget bizonyító kiruccanásnak lehetünk a tanúi. (Az antológia szlovák változatában — Biliard na pamäť niekoľkých hrdinov, fordította: Karol Wlachovský, előszó: Rácz Olivér — a magyar nyelvű kiadástól eltérően Grendel Lajos is szerepelt, kimaradt viszont Fülöp Antal. Hiányérzettel fogadjuk Grendel Lajos távolmaradását a magyar változatban, már csak azért is, mivel első jelentkezésére [A teniszlabda, 1970] éppen az Irodalmi Szemlében került sor.) Ebből a felsorakozásból mindenekelőtt Bereck József (Vihar előtt, elb., 1974, Öregem, az utolsó, kisr., 1977) és Kovács Magda (Én, a csillagbognár, n., 1978, A csodagombóc, mesék, 1981) munkássága jelentett később minségi gyarapodást a prózairodalomban. A Próbaút című antológia (1986) indulói közül Talamon Alfonz robbant be — rövid életével — tehetségével a kisebbségi magyar irodalomba. Az Iródia-csoport tagjaként indult, s az emberi létezés súlyos pillanatait, kiszolgáltatott helyzetét kódolta művészettel novelláiba és regényébe (A képzelet szertartásai, 1988, Gályák Imbrium tengerén, 1992). Vajkai (Nagy) Miklós jelentkezése is a szlovákiai magyar kisprózát gazdagította a hetvenes években. Látomásos képek, sajátos, a szlenget is beépítő stílus s a mítosz elemeinek jelenléte jellemzi legjobb novelláit (A másnapos város, 1982). A nyolcvanas évek nagy meglepetése volt a magyar irodalomban Grendel Lajos színre lépése. Első elbeszélése 1970-ben jelent meg az Irodalmi Szemlében, majd Hűtlenek címmel 1979-ben adták ki elbeszéléseit. Az igazi szenzációt, a váltást és a korszerűt azonban kisregényei jelentették. A nyolcvanas évek első felében gyors egymásutánban három regényével (Éleslövészet, 1981, Galeri, 1982, Áttételek, 1985) nemcsak a csehszlovákiai magyar irodalom értékrendjét rendezte át, hanem a kortárs magyar próza viszonylatában is elismert helyet vívott ki magának. Olyan áttörést jelentettek ezek a művek az egyetemes magyar irodalmi életben, melyhez hasonlíthatót csak Tamási Áron jelentkezése váltott ki a huszadik század elején. A fiatal író egy csapásra a magyar irodalom Főnöd Zoltán
