Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában (tanulmány)

Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában

szigor nemcsak célt tévesztett, hanem ártalmas is volt. A vita hevében gorombaságok is leíródtak, ma már azonban nem ezekre emlékezünk, hanem arra a bölcs szomorúságra, melyeket (Nyílt levél című versében) Kulcsár Ferenc szavai fejeztek ki: „elindultam Szodomából gomorrába”, ... „s ha sorsomtól elfordultam mint a szélkakas/ ez volt a válasz életünkre”.

Az eltelt évtizedek tanúsága szerint nem a vádak és vádaskodások igazolódtak, hanem az értékteremtés e nemzedék részéről is. S minthogy az alkotás útjai kiszámíthatatlanok, a „kilencek” is eltérő életpályát futottak be, bizonyítva egyediségüket, személyiségük rangját, erejét is.

Egy évtized múlva, 1980-ban, a Megközelítés című, költészeti és képzművé- szeti antológiában (Tóth László és Kulcsár Ferenc szerkesztette) hét költő jelentkezett (Karsay Katalin, Kendi Mária, Kövesdi Károly, Molnár László, Lunczer Gabriella, Somos Péter és Soóky László). Lényegében azokról a részben magányosan induló tollforgatókról van szó, akik a Vetés örökségét folytató (Tóth László szerkesztette) Új hangok nevű rovatban is publikáltak. 1977 után a Műhely vette át ezt a feladatot, s szervezésébe Varga Imre is bekapcsolódott. Ez a szerveződés előzménye lett az új nemzedéki antológia, a Megközelítés szerkesztésének is. A pályakezdő költők mellett fiatal, tehetséges képzművé- szek (Csótó László, Dolán György, Dúdor István, Fodor Katalin, Mikus Balázs, Lőrincz Zsuzsa és Lipcsei György) is helyet kaptak az antológiában. Publikációikat tekintve népesebb csoport volt az előzőeknél, közülük azonban kevesebben maradtak „állva”, mint a korábbi esetekben. Arra a kérdésre, hogy tehetségesek-e az antológiában szereplő fiatalok, Duba Gyula így válaszolt egyik kritikájában: „...először állapítsuk meg, hogy formakészségük, világérzékelésük és önvizsgálatuk mögött érezzük a költészet lehetőségét. De verseik mögött olyan költőt látunk, akit sodor az utánérzések és beleélések, a megszokások árja, és kényelmes tempókkal — bár szabálytalan karcsapásokkal — úszik a felszínen. Nem vonzza a mélység, sem az, hogy szembeforduljon a sodrással”. A megújulásról pedig az a véleménye (s e helyütt Tóth Lászlóra is utal), hogy „a költészetet csak nyelvi eszközökkel nem lehet megújítani”. (62)

A fiatal tehetségek gondozását, felkarolását a nyolcvanas évektől kezdve a Madách Könyvkiadó programszerűen vállalta, így a Főnix Füzetek megindítása (1981) után jóformán a fiatalok mindegyike (Bettes István, Barak László, Kövesdi Károly, Cúth János, Kendi Mária, Vajkai Miklós, Mészáros Károly, Finta László, Szigeti László, Lacza Tihamér, Dusík Éva és mások) ebben a sorozatban debütált.

Az újabb írónemzedék bemutatására vállalkozott az az antológia, melyet Balla Kálmán és Grendel Lajos szerkeszetett, Próbaút címmel (1986). Az antológia a Főnix Füzetek sorozatban jelent meg, verseket és prózát egyaránt közölt. Lényegében azok szerepeltek benne (Csepécz Szilvia, Farnbauer Gábor, Feliinger Károly, Hizsnyai Zoltán, Hodossy Gyula, Hogya György, Juhász József, Krausz Tivadar, Ravasz József, Szentandrási Tibor és Talamon Alfonz), akik az Irodalmi Szemle Holnap rovatában szerveződtek (Balla Kálmán és Grendel Lajos irányításával), illetve korábban a fiatal írók Iródia néven csoportosuló mozgalom (Érsekújvár, 1983—1986, vezetője Hodossy Gyula) tagjai voltak. Egy részük az Iródia Füzetek című (szervezeti szemle) kiadvány