Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Fónod Zoltán: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában (tanulmány)

Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában

zett, egyértelműen erre enged következtetni. Barsi Imre vitaindító írása (politikai/ideológiai korlátai ellenére) távolról sem elutasító, mégha hangvételében van is a szerzőjére jellemző fölényeskedés. „Igen, megnőttek és elindultak, hogy száz verssel kopogtassanak be szívek-lelkek kapuján, hogy indulásukat beleharsogják kalászos nappalokba, a viharos éjszakába — hogy nevüket bevéssék a szlovákiai magyar irodalom mestergerendájába” — írja bevezetőjében Barsi Imre, aki a fiatalok legnagyobb erényének és legnagyobb gyengéjének éppen fiatalságukat tartotta. Elismeri, hogy: „A nyolcak antológiájának válogatása alapjában igen sikerültnek mondható, mert szép, nagyon szép versek vannak benne és íróik valóban tehetségesek. Rajtuk áll és rajtunk mindannyiunkon, nehogy tehetségük elsikkadjon, hogy költők legyenek és ne provinciális versfaragók.” Jó szemmel észreveszi Tőzsér Árpád tehetségét, Cselényi László kísérletező hajlamát, formai gazdagodását, s egyáltalán az antológiában szereplők többségénél a formaművészet erényeit, mellyel elődjeiket meghaladták. Szemléleti korlátaira utal, hogy „önimádatnak” tekinti a személyiségjegyek megjelenését a versekben. Nagy Lajostól a szocialista és békeverseket kéri számon, másokat a „népiesek” téves ideológiájától és a „búsmagyarkodástól” szeretne megóvni.(53) Koncsol László vitacikkében nemcsak Barsi Imre „fölényes biztonságú ítéleteit” dicséri, hanem vitába száll tévedéseivel is. Ezt teszi Tolvaj Bertalan egyoldalú bírálatával is, melyet az Új Szóban jelentett meg. Az „ember-magyarság szép erkölcsi eszméjét” hirdető költők címére azt írja: „Ami kívánnivaló marad még hátra, az a teljesség, a költők által elérhető leggazdagabb teljesség igénye... Egyéni formagazdagságukhoz és bátor formakeresésükhöz azonban egyszersmind több fegyelmet is követelünk tőlük.”^)

Az antológia előzményei között említést érdemel Dobos Lászlónak a Hét hasábjain megjelent írása, melyet fél évvel a kötet megjelenése, s csaknem egy évvel az Új Ifjúság hasábjain indított vita előtt publikált. A későbbi, esetenként türelmetlen észrevételekkel szemben meghatározó szempont Dobosnál, hogy nemcsak szinte várakozással tekint a bemutatkozás elé, hanem addigi tevékenységük fényében megértő nagyvonalúsággal is kezeli útkeresésüket, a fiatal költők sorakozóját. Számára az 1955-ös esztendő az a határkő, mely a „nyolcak” költészetét befolyásolta. Műveik tematikájára, s a „verset szülő életérzés közös vonásaira” figyelt fel a kritikus. Megállapítása szerint: „Nem számban ütnek el az előttük járó idősebb költőnemzedéktől, hanem az élet versbe kívánkozó érzéseinek, gondolatainak a meglátásában, kiválasztásában.” Míg a korábbi nemzedéknél a klasszikus örökséghez való kötődést tekinti meghatározónak, a fiatalok esetében a „modernségre” törekvő tudatos szándékot fedezi fel. E mögött nemcsak a Nyugat költőihez való visszatérés lehetőségét látja, hanem a tágabb horizont lehetőségét is. A „megváltozott körülmények” szerinte lehetővé tették, hogy „aránytalanul nagyobb lehetőség nyílik a nyugati polgári irodalom termékeinek és alakjainak a megismerésére, mint öt-hat esztendővel ezelőtt. Ettől a hatástól fiataljaink pedig sem műveltségben, sem pedig formakeresésben nem tudják magukat függetleníteni. Ez az első ismertető vonásuk.” A másik meghatározó jegyet abban látta, hogy útkeresésük „megváltozott körülmények között indul”, a „költészet