Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Bertha Kräftner: Egy éjszaka
Egy zenészhez Fektess kagylókezeidbe és takard be csípőmet. Édesen nő szemeidből méla búd fehér kardvirága. Ha megérintesz, felcsendülnek ujjaid. Q az a fekete-barna szomorúság arcodban... Mégha a hajad gonosz hangok színét viseli is, ujjaid körmei elefántcsontból vannak. Énekelj, énekelj, s ringass kagyló kezeid ben és melegíts. A bukott angyalhoz Korai szövegek Fürödj véremben, ha a langyos reggel untat. Végy egy költőt és feszítsd bőröm egy kékre festett falra és írass rá vele verseket a többi szeretődnek. A fal elé ültess fiúkat, kilencet, barna, vékony testűeket, játsszanak fuvolán, melyet csuklóimból faragtak. Q angyal, fekete és fehér, ha földi éjszakákon szerelem éget téged, hagyd lengeni a legyezőket, melyet egy néma fáradságosan kötött hajamból. Hagyd, hogy szememből golyókat gyúrjanak, barna és sima golyókat, és tedd el meg nem született gyermekeidnek. Igyál szemüregemből és kényszeríts könnyekre ételed sójáért. Szakítsd ki körmeim ujjaimból és vágj belőlük kis köröket és fűzd fel egy tarka fonalra
