Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - Bertha Kräftner: Egy éjszaka

Hertha Kraft ne r

Egy éjszaka

(Korai szövegek) Az 50 éve elhunyt kiváló osztrák költőnőre emlékezünk

Ott volt köztük az éjszaka, egy nehéz éjszaka. Egy csillag sem virágzott. A szél, nagy játéka közben, gondolatok nélkül járta körül őket. Ha a testek nem érzik egymást, ha legalább a kezek nem fogják egymást, akkor az éjszaka egy sötét völgy, és a bátorság, mely át akarja szelni azt, nemsokára elveszik.

A nő, bár felismerte a távolságot és a veszélyt, birtokában volt a bátorságnak. Abban reménykedett, félúton majd fényre lel. Kinyújtotta a férfi felé a kezét. Egy pillanatra megállt a kéz az éjszaka közepén. A sötétben világosabbnak hatott, mint általában. Maga volt a bizalom, melyet egy lélek küldött az éjszakába. Híd volt — mégha mégoly keskeny is —; híd, melyet egy elhatározás épített. Imádkozott... De imája nem talált meghallgatásra, mert senki sem hallotta.

Idegen léptek haladtak el mellette. A fehér kéz, mely korábban világított, akár egy mosoly, hirtelen a kórházak szenvedő fehérjéhez vált hasonlóvá. Úgy állt az éjszakában, akár a hiábavalóság. Aztán kialudt. A lány úgy érezte, keze egy idegen fájdalom. — S köztük csak éjszaka volt, és ez az éjszaka nagyon nehéz volt... Ha kialszanak a gyertyák, a sötétség azon a helyen, úgy tűnik, jobban megnő.

A lány elment. Érezte a szelet, egy elviselhetetlen idegen gyengédségét.

Anatolhoz

A nyitott ajtódhoz vezető út nehéz a bizonyosság miatt, hogy a visszatérés soha nem talál már olyannak, mint azelőtt. De könnyen megtörténhet, hogy többé nem találom saját magamat, mert már túlságosan Te lettem, mosolyogva, védekezés nélkül. Mi voltam azelőtt? Nem üres voltam, mielőtt jöttél? És most egyre többet veszel el ebből az ürességemből és feltöltesz a közelségeddel. így tölti meg a tenger a hányódó csónakot, mely ki tudja honnan jött.