Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Kmeczkó Mihály: Köztes hazában (regényszínpadi jelenetek)
van, csak egy kicsit különbözik a tervektől (mondta a szeméttároló képviselője). Mit jelent az, hogy egy „kicsit különbözik” (okvetetlenkedett újra a fiatal, szőrszálhasogató képviselő). Uraim, még elő sem adtam a problémát és önök már vitatkoznak róla (terelte el a figyelmet a téma kényes pontjáról az alpolgármester). A problémát nem kell előadni, a probléma itt van az asztalon, mert tudomásom szerint az új szeméttároló nem lesz nagyobb ennél az asztalnál (hasogatta tovább a szemétre való szőrszálat a fiatal képviselő). Ki kell jelentenem, hogy a képviselő kolléga nincs kellően tájékoztatva az ügyben (csillogtatta meg legszebb irodalmi nyelvét — emlékezzünk A sóskafélék mibenlétéről c. alkotására! — az alpolgármester). Betartják az eredeti tervet? Nem tartják. Kisebb lett a szemétgödör? Kisebb lett (hasadt tovább az egyre hasadó szőrszál). Ez, kérem, így nem igaz (hallatta hangját újfent a kivitelező). Mi nem igaz? Az, hogy kisebb lett a tervezettnél a szemétgödör? Hát vak vagyok én?! (csattant fel a fiatal szőrszálhasogató). Amiről ön beszél, képviselő úr, az csak a látszat. Le kell hatolni a problémák gyökeréig. Mi, kérem, lehatoltunk. És mit találtunk ott? (tette fel a költői kérdést a kivitelező) Szemetet (hasította tovább a szőrszálat a fiatal képviselő). Úgy van (helyeselt elismerően a kivitelező). Ki mit keres, azt talál (buggyant ki önkéntelenül a szó a szőrszálhasogató képviselőből). Megkérem fiatal kollégámat, hogy fegyelmezze magát (huzakodott elő tekintélyével az alpolgármester). Az alpolgármester úr meg ne mindig mellébeszéljen (tépte tovább a szőrszálat a fiatal képviselő). Szeretném, ha a többi kolléga is kifejtené a véleményét (próbálta táncba vinni a jelenlévőket az alpolgármester). Én csak azt szeretném tudni, mennyit kapott ezért az alpolgármester úr. Arra hatalmaztak fel a választóim, hogy ezt kérdezzem meg (mondta irulva-pirulva egy cérnahangú, szégyenlős, szeplős, rövid szőke hajú — ugyancsak fiatal — képviselőnő). Hogyhogy mennyit?! (képedt el az alpolgármester). Azzal bíztak meg a választóim, hogy ezt megkérdezzem az alpolgármester úrtól. Várom a válaszát, mert azt továbbítanom kell a választóimhoz (irult-pirult tovább a szöszi képviselőnő). Kollégák, megáll az ész. Megáll az ész (hebegte — az amúgy is hebegőn beszélő — alpolgármester). Szóval? Mit mondjak a választóimnak? (mondta a szeplőtlenség tudatával a szeplős képviselőnő) Nekem ehhez, kérem, semmi közöm (toldotta meg hebegnivalóját az alpolgármester). Hogyhogy semmi közel?! Az ön kötelessége a városi vállalatok irányítása. Márpedig az új szeméttároló a Városi Közterületfenntartó Vállalat tulajdona lesz. És ha az egészhez semmi köze, akkor minek ül itt, és minek hívta össze ezt a gyűlést és mért pont maga hívta össze? (békétlenkedett a fiatal szőrszálhasogató) Én, mint alpolgármester, kérem, felelősséget érzek a város iránt, a város dolgai iránt (indította volna hosszabb lélegzetű hozzászólását az alpolgármester, de a közbe-közbekontárkodó fiatal képviselő — a még mindig birtokában lévő szőrszállal — mindjárt az elején elnyisszantotta). Az alpolgármester úr a város pénzei iránt érezzen felelősséget, és arról számoljon be nekünk, hová lett a szeméttárolóra szánt pénz? — Kifizettük. — Kinek a zsebébe? — A kivitelezőnek. — Mennyit? — Amennyit a szerződés előír. — Akkor is, ha a szeméttelep csak akkora mint ez az asztal? — Ez, kérem, így nem igaz (hallatta hangját újfent a kivitelező). — Hát hogyan Köztes hazában
