Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - Rudolf Sloboda: Tavasz a hosszú tél után (elbeszélés)

Rudolf Sloboda

Tavasz a hosszú tél után

Mikor Janó visszatért az alkoholelvonó-kúráról, néhány napig az volt az érzése, hogy az emberek látják az arcán, hogy már nem iszik; de nem azért, mert megszépült volna vagy megváltozott volna a külseje, azért látják, vélte Janó, mert előtte egyáltalán nem néztek rá, most meg kíváncsiak, mit mond nekik az elvonókúráról, meglátják az arcán a szimpatikus ráncokat, melyeket ő is észrevett, mikor fésülködött a tükör előtt, mikor egyáltalán belenézett a tükörbe, de ezt már jóval gyakrabban tette, mint az elvonókúra előtt. A szemében a barna szín mellett, amilyen neki volt egyedül a családban, meglátott valamit abból a szürkéből is, ami mindenkire jellemző a családban, egy olyan színből, ami nagyon eltérőnek tűnt neki attól, amilyen apjának, anyjának, nővéreinek, azok gyerekeinek, sőt mostohatestvéreinek is volt, akik talán nem is tudatosították, hogy szürke a szemük.

Janó az első napokban a kezelés után nem félt a kocsmáktól, hanem undorodott tőlük. Ezért ült be néhányszor a kávéházba. Azért ült be, hogy kipróbálja új akaratát, meg hogy társaságban legyen. Soha nem azért járt társaságba, amiért azt Pozsonyban praktizálják, ahol öt-hat évenként ciklikus pontossággal váltakoznak a látogatások bizonyos típusai, a társaságba érkezés, időzés, meghívás típusai; ezekről Janónak fogalma sem volt. Mikor például egykoron beült valakihez, fel sem fogta, hogy már öt órája ott van és már nem érdekli a vendéglátóját. Mikor ivott, észre sem vette. Most, hogy nem iszik, visszaemlékezett az idegen háztartásokra, és az volt az érzése, hogy mindenhol elnézést kellene kérnie. De ehhez be kellene mennie hozzájuk, és ettől megrémült. Úgy érezte, már nem volna képes csak úgy beállítani valakihez. Valaha akár délben is beállított, igen, egyszer egy barátjához vasárnap ebédre jött, épp mikor véget ért a délelőtti veszekedés, a matiné a zsíros étel előtt, amely után a parkbeli sétáról szóló csetepaté következett. A műsor ezen második részén Janó már nem szokott részt venni, mert elfogadta az ebédet, bort ivott, majd vodkát, egészen estig ittak, majd a vendéglátó sértegetni kezdte Janót. De Janó megérezte, hogy a sérelmek a háziasszonyt is érintik, mintha a vendéglátó erőltette volna Janót, hogy maradjon a feleségével ebben a házban, ahol már nincs bor, ő meg bemegy a városba és hoz valamit inni, mert már vodka se lesz, ha ketten isszák. Janó mérges volt, hogy az italt az asszony ment el megvenni, és ez úgy nézett ki, mintha tényleg egyedül akart volna maradni vele a lakásban. Ezen a helyen a vendéglátó azt javasolta Janónak, jöjjön el az asszonyhoz bármikor, ő nem fog haragudni ezért.

Ilyen epizódok töltötték ki Janó idejét. Sok ideje volt, túl sok... De most, a kezelés után, Janó már tudja, csak azért volt sok, mert nem voltak célok, és ha