Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Neoavantgárd és posztmodern törekvések az újabb magyar költészetben (miniesszék)
Kortárs magyar irodalom CSELÉNYI LÁSZLÓ Neoavantgárd és posztmodern törekvések az újabb magyar költészetben A kortárs magyar irodalmat bemutató körképünkben csak szemelgethettünk innen-onnan, teljességre még csak megközelíthetőleg sem törekedhettünk. Nem lenne azonban kielégítő a panoráma, ha nem térnénk ki az utóbbi évtizedek magyar irodalmának két legfontosabb mozgalmára, a jobb híján neoavantgárdnak, illetve posztmodernnek nevezhető törekvésekre. Ezekből is csak egy-két meghatározó jelenséget emelhetünk ki, mind a költészetben, mind a szépprózában. Kezdjük az előbbivel! Marsall László „állni lábujjhegyen /lassan meredeken /dőlni hanyatt hátra/dőlni/ míg talpat érint a haj / míg a haj forgója / a sarkat körülzárja / akkor / a fejtetőről elrugaszkodva / röpülni fejtetőig / áttörni a koponyát / átütni a talpat / belső végtelenségünkbe kitörve / körbe-körbe / röpülni röpülni röpülni” A vers címe: Az állatöv artistája. S ez a címe egyébként egy egész ciklusnak is, amiből logikusan következik, hogy ez a metafora különösen jellemző kell, hogy legyen a költőre, vagy legalábbis jellemzőnek kell éreznie önmagára Marsall Lászlónak. De kicsoda Marsall László? Nemzedékünknek, a hatvan felé közeledő generációnak, a Pilinszky—Nagy László—Juhász Ferenc-nemzedéket követő magyar költészetnek egyik legfontosabb lírikusa. Igen, jól hallottuk. Az egyik legjobb élő magyar költő. Annak ellenére, hogy olyan keveset hallani felőle. Az annyi nagy tehetségben tobzódó magyar irodalom egyik rákfenéje, hogy minden nemzedékből kitippel magának egy-egy vezérbikát, s csak akörül pörög-forog, a többit magára hagyva, Rákos Sándort például. Ahogy ő árnyékban maradt Juhászék, Pilinszkyék mögött, ugyanúgy maradt árnyékban Marsall Tandoriék, Orbán Ottóék, Utassyék, Petriék mögött. Hogy nemzedékének határon túli költőiről, Szilágyi Domokosról, a Magyar Műhely-esekről, Tolnai Ottóról, Domonkos Istvánról vagy Tőzsér Árpádról már ne is szóljunk. Igen, az 1933-ban született Marsall László e nemzedék talán legmarkánsabb
