Irodalmi Szemle, 2000

2000/1-2 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Az Erzsébet Tudományegyetem végnapjai az impériumváltás után (tanulmány)

Az Erzsébet Tudományegyetem végnapjai az impériumváltás után

mai „a lehető legmegnyugtatóbb választ” kapta. „A köztársaság elnöke mint hosszú évi egyetemi tanár, nagyon jól át tudja érezni és megérteni ezeket a nehézségeket, és ezért nagy érdeklődéssel hallgatta a nyelvi kérdés elintézésére vonatkozó fejtegetéseket” — nyugtatgatta a pozsonyi városatyákat a zsupánkormánybiztos. „A kérdés éppen most, május havában lesz napirenden, amennyiben a minisztériumban eziránt tárgyalások lesznek, amelyekre a város tanügyi szakembereit is meg fogják hívni. Azt hiszem azonban, hogy ez a kérdés úgy fog elintéztetni, hogy úgy a magyar, mint a német nyelvű előadásokról gondoskodva lesz.”13

A városi tanács kezdeményezéseitől függetlenül azonban maga az egyetem vezetősége is lépéseket tett a tanintézet megmentése ügyében. A rektori hivatal egyenesen a köztársasági elnöki irodához fordult, és kihallgatást kért T.G. Masaryk államfőnél. Az elnöki audienciára 1919. május 27-én délelőtt 11 órakor került sor.

A jelzett időpontban a prágai elnöki irodában megjelent a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Polner Ödön rektor által vezetett küldöttsége, amelynek Kováts Ferenc jogkari dékán, Fenyvessy Béla orvoskari prodékán, Prinz Gyula bölcsészetkari prodékán, valamint Herczog Ferenc, Bakay Lajos, Heim Pál, Mansfeld Géza és Imre József tanárok voltak a tagjai. Polner Ödön írásban is beterjesztette, de élőszóban is előadta az egyetemi tanács és az egyetemi ifjúság kérelmét, amelynek az volt a lényege, hogy a csehszlovák államhoz csatolandó nagyszámú magyarság érdekében a magyar előadások a pozsonyi egyetemen továbbra is biztosítottak legyenek. Masaryk köztársasági elnök ekkor látszatra megértést tanúsított a pozsonyi egyetemi küldöttség kérelme iránt. Német nyelven előadott válaszában kifejtette, hogy egyelőre ugyebár még nem lehet tudni, mennyi magyar kerül csehszlovák fennhatóság alá. Végül is a magyarok számától függ majd, hogy fenntartható lesz-e a Csehszlovák Köztársaságban egy külön magyar egyetem, vagy sem. A pozsonyi egyetem esetében azonban szerinte mindenképpen szükség lesz valamilyen „átmeneti állapotra”. Biztosította a nála megjelent küldöttséget, hogy a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem semmi esetre sem fog megszűnni egyik napról a másikra, minden „átmeneti időszak” nélkül. Ezután a Polner Ödön vezette pozsonyi egyetemi küldöttség találkozott még G. Habrman oktatásügyi és nemzetművelődési miniszterrel, valamint Drtina államtitkárral. A pozsonyi magyar egyetemmel kapcsolatban lényegében mindkét oktatásügyi főember azonos véleményen volt a köztársasági elnökkel.14

A pozsonyi Híradó néhány hónappal később — már egy újabb elnöki audiencia után és annak ürügyén — újból visszatért a május 27-i első hradzsini fogadásra, és még pontosabban, szó szerint idézte T.G. Masaryk Polner Ödön rektor beszédére adott válaszának egyes részleteit. Eszerint az államfő többek között a következő kijelentéseket tette:

„(...) A pozsonyi magyar egyetem végleges sorsa lényegében attól fog függni, hány magyar polgár lesz bekebelezve a cseh-szlovák államba”. „Az állam politikai határai ez idő szerint még nincsenek megállapítva. A Duna-vo- nal Foch tábornok intézkedésére stratégiai okokból határnak tekinthető ugyan, a többi határ azonban bizonytalan... Én a magam részéről a mellett vagyok,