Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - Milan Richter: A végén nem leszel elhagyott; Utánunk a hamu...; Csendélet halott nyúllal; A totalitás övezetében (vers)
A végén nem leszel elhagyott Szemmagasságban világító templom gyorsvonatként robog a térben... Félnél nem félni — teljesen egyedül egy idegen istenséggel... Kopasz gyilkosok vertek össze itt találsz menedéket... Lehet, itt halsz meg, lehet, rád lelnek és túléled. Az elhagyottak reménysége, a kedves, ki letörli véred, lefogja szemed... Eljön, valaki biztos eljön, csak tarts ki, bírd ki ott! S ha sokáig sem jön senki, Ne félj, jön a halál: A végén nem leszel elhagyott. Utánunk a hamu... Adolf Eichmann golyóálló kalitkájában a kezét nézegeti. Ezek nem egy gyilkos kezei! Hiszen egyikben toll, másikban papír... „Csak egy maréknyi hamu lett”, emlékezik Michale Gilad, a jeruzsálemi börtön őre. Milan Richter versei
/
