Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - Erdélyi Erzsébet—Nobel Iván: „A nemzet — ha megmarad — csak otthon marad meg” (Beszélgetés Püski Sándorral)
Beszélgetés Püski Sándorral abban is, hogy hazai írók, művészek és tudósok sorra látogatták — a mi meghívásunkra és rendezésünkben is — a nyugati magyar közösségeket. Jöttek hozzánk magyarok hazulról és a világ minden tájáról ügyes-bajos dolgaikkal, gondjaikkal, igényeikkel, vagy csak látni akarták a világ legnagyobb választékával rendelkező magyar könyvesboltját, és válogatni akartak könyvekkel, újságokkal, hanglemezekkel zsúfolt polcainkról. Ebben az időben tájékoztató, tanácsadó, munkaközvetítő, idegenvezető és vendégfogadó szolgálatot is elláttunk. Sikerünk volt, mert nemcsak a saját nótánkat fújtuk. Magyar ügyben mindenkivel szóba álltunk, akivel emberi hangon lehetett beszélni. Számunkra nem voltak egyedül üdvözítő tanok és módszerek — a sajátunk sem az —■, és váltottuk, hogy a magyar társadalom százféle forrásból eredt és ötvöződött össze az éppen élő magyar nemzetté. Nemzetünk nélkül bizony szegényebb lenne a világ. Ezt az értéket és színt védenünk és dúsítanunk kell szaporodással, neveléssel, művelődéssel, munkával, egészséges vérkeringésben a világ eszmei és gazdasági rendszereivel, akár itthon élünk, akár a szomszéd államokban, akár bárhol a világon. Ezt az eszmeiséget sikerrel terjesztettük, mert a világ magyarságából számosán akadtak egyetértő segítőtársaink és barátaink e tevékenységünkben. Megemlítem még a munkánkkal szoros összefüggésben lévő más tevékenységeinket is, így irodalmi, művészeti, tudományos előadások, filmvetítések és képzőművészeti kiállítások rendezését. Ezek pénzforgalma kicsiny, nemegyszer ráfizetéses volt. Viszont mindegyik olyan kulturális szolgálat volt, amit mégis szívesen végeztünk, a Neuf York-i Második Avenue 1490. majd a keleti 82. utca 251. szám alatt. Az utóbbi cím alatt lévő önálló kis kétszintes ház emeleti, utcai részén egy 50-60 személyt befogadó előadó- és kiállítóteremmel is rendelkeztünk, hátul pedig egy kis lakásunk volt. Amerikai tartózkodásunk elejétől kezdve nagyobb településeken, 15-25 helyen is rendeztünk előadó körutat íróknak, művészeknek, tudósoknak. 1971-ben Ignácz Rózsa, 1972-ben Jancsó Adrienne, Béres Ferenc és Kecskés András, 1973-ban Csoóri Sándor, Kósa Ferenc és Marosi Júlia, majd egy erdélyi csoport, köztük Sütő András, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, 1974-ben Czine Mihály volt a vendégünk. Aztán hosszabb szünet után, 1978-tól a következők voltak kint: Nagy fános debreceni magyartanár, László Gyula régészprofesszor, Jancsó Adrienne, Mészöly Miklós, Fekete Gyula, Varga Domokos, Kúnszabó Ferenc, Kósa Ferenc Andrással, ill. a „Küldetés” című filmmel, Sellei Zoltán, Kürti Papp László, a most Helikon néven működő előadóegyüttes: Létay Klára, Békeffy Sarolta, Mosóczi Miklós, Vági László. Más szervezetek által meghívottak is tartottak nálunk előadást, például: Száraz György Juhász Ferenc, Kodolányi Gyula, Balogh Emese, Petrőczy Éva, a Sinkovits család és Ágay Karola. Úgy éreztük, ezzel is a jó ügyet szolgáljuk, habár ebből sem igen származott anyagi előny. (Örülhettünk, ha a helyi rendezőktől a turné költségei bejöttek.) Mégis komoly hasznuk volt ezen látogatásoknak, mert a meghívottak bejárták és valamennyire megismerték Amerikát, elsősorban az ottani magyar emigráns világot. Ismeretségek és