Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Az Erzsébet Tudományegyetem végnapjai az impériumváltás után (tanulmány)
Popély Gyula jövőjéről is szeretett volna minél több bizonyosat megtudni. A zsupán végür is olyan információkkal érkezett meg Prágából, hogy a következő, azaz az 1919/20-as tanévben az orvosi kar mindenképpen elkezdheti működését, a bölcsészeti, valamint a jog- és államtudományi kar sorsáról azonban még nem született döntés. S. Zoch zsupán-kormánybiztos pozsonyi közlése szerint ugyanis Prágában az a vélemény uralkodik, hogy e két kar megnyitása iránt nem is lesz meg a kellő érdeklődés. A zsupán azonban — saját állítása szerint — Prágában azt indítványozta, hogy 1919 szeptemberében a jog- és államtudományi kar is zavartalanul folytathassa működését.11 A pozsonyi egyetemi ifjúságot ugyancsak nyugtalanította tanintézetük bizonytalan helyzete és kilátástalan jövője. A diákság egy népes küldöttsége 1919. április 30-án Kánya Richárd pozsonyi polgármestert is felkereste, akit arra kért: a város tanácsa vesse latba befolyását az egyetem további fennmaradása érdekében. „A pozsonyi tudományegyetem gazdacsere előtt áll, s mi aggódva kérdjük, mi lesz ennek a következménye?” — fogalmazta meg az egyetemi ifjúságot nyugtalanító kérdések lényegét Kreiker Aladár orvostanhallgató, a polgármester előtt megjelent egyetemi hallgatók küldöttségének szóvivője. „Tekintettel lesznek-e akkor miránk, az egyetem jelenlegi nagyszámú hallgatóságára? Tekintettel lesznek-e a magyar nyelvre?” Az egyetemisták küldöttsége írásos memorandumot nyújtott át Kánya Richárd polgármesternek, amelyben megfogalmazták kérelmeiket. „Kérjük a nagyérdemű tanácsot — állt többek között a memorandumban —, kegyeskedjék megfelelő módon illetékes helyen odahatni, hogy az előadások a jelenlegi formában a jövőben is zavartalanul és megszakítás nélkül folyjanak tovább, illetve gondoskodás történjék arról, hogy az egyetem jelenlegi és a közeljövőben beiratkozó hallgatói, akik Pozsony városából és a megszállott területekről kerülnek ki, tudományos kiképzésüket olyan nyelven nyerhessék, melyet a legtökéletesebben bírnak.” A magyar oktatási nyelv megtartása a memorandum szerint annál is inkább indokolt, mivel a legutolsó szemeszterben is például az egyetem 463 hallgatója közül csak 12 fő vallotta magát német és 7 szlovák anyanyelvűnek, a többi mind magyar volt. Kánya Richárd polgármester megértően fogadta az egyetemi ifjúság memorandumát és szóbeli kérelmét. Válaszbeszédében biztosította a diákküldöttséget: „Legyenek meggyőződve, hogy szívünkön fogjuk viselni ezentúl is nemcsak az egyetem, hanem a tanulóifjúság sorsát és érdekeit is.”12 A pozsonyi polgármester állta adott szavát, és a városi közgyűlés elé vitte az egyetemi ifjúság memorandumának ügyét. Pozsony város közgyűlése 1919, május 5-i rendes ülésén foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, és elfogadta azt az előterjesztést, hogy a memorandumot a város hivatalosan továbbítsa a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumhoz. A város szóban forgó 1919. május 5-i közgyűlésén S. Zoch zsupán-kormánybiztos is részt vett, aki e programpont tárgyalásakor beszámolt a köztársasági elnöknél az „egyetem ügyében” tett addigi lépéseiről. Elmondta, hogy ő ebben az ügyben már két ízben is járt az államfőnél, először egyedül, majd a városi tanács megbízottainak társaságában, és legmagasabb helyen mindkét alkalom
