Irodalmi Szemle, 2000

2000/11-12 - Erdélyi Erzsébet—Nobel Iván: „A nemzet — ha megmarad — csak otthon marad meg” (Beszélgetés Püski Sándorral)

Beszélgetés Püski Sándorral

köteteit segítettem neki kiadni és terjeszteni Ezek között volt Németh László: Szekfű Gyula és Mikecs László: Románia című könyve.

1939 tavaszától Kovách Aladár kezdte számomra is kiépíteni az írókapcsolatokat Szabó Dezsővel, Veres Péterrel, Németh Lászlóval. Szabó Dezsőhöz azzal mentem el, hogy az addig megjelent 50 „Ludas Mátyás” c füzetéből a nagy tanulmányokat ki kellene venni két kötet könyvbe, hogy ezek állandóan kaphatóak legyenek. Megállapodhatunk — mondta — „5 éves kizsákmányolásra”, ha azonnal lefizet 3 ezer pengőt. Azt mondtam neki, ennyi most nincs, de adok 4 ezret: ezret most, a többit havi ezerpengős részietekben, és mire megjelenik a könyv, ki lesz fizetve az egész. O válogatja össze, ő ír hozzá előszót. Meg is egyeztünk. (Végül olyan sok írást válogatott bele, hogy 3 kötet lett belőle.) Innen adódott aztán az ötlet, hogy a Németh László által írt és szerkesztett, de már 3 éve megszűnt folyóiratból, a Tanúból is lehetne egy ilyen válogatást kiadni. Ebből lett „A minőség forradalma” első négy kötete

1940-ben, később még két kötet. Amikor Németh Lászlónak a könyvnap után az első elszámolást elvittem, akkor találkoztunk először. A következő években adtam ki „Készülődés”, majd „Kisebbségben” címen összegyűjtött korábbi és későbbi tanulmányait. 1943 végétől az összes művére szerződésünk volt, de az új rendszerben nem engedtek kiadni tőle semmit.

* Melyik íróval volt a legbarátibb a kapcsolata?

— Sinka mellett Veres Péterrel. Az első években sokszor járt nálam, minden könyvét én adtam ki, a háború után segített az igazolásban és abban, hogy az 1950-es államosításig egy leszorított könyvespályán megmaradhattam. A második államosítás után — 1952 áprilisában — az utcáról elvittek a főkapitányságra, és közveszélyes munkakerüléssel vádoltak. A feleségem ment Veres Péterhez, s másnap az ő közbenjárására szabadultam ki, különben könnyen Kistarcsa, majd Recsk lett volna a sorsom.

* Végül is mi a summája annak a kiadói korszaknak, amely az amerikai kivándorlásukat előzte meg?

— Az 1939—44-ig terjedő öt év alatt 130 könyv készült el, közöttük nagy könyvek is. A következő 5 év alatt csak Molnár István: Magyar tánchagyományok és Szabó Lőrinc Tücsökzene című könyvét tudtuk kiadni, a korábbi könyveim közül néhány új kiadást; „Útravaló” címen versgyűjteményt gyermekeknek Harsányi István szerkesztésében; „Az ember tragédiája” magyarázatos kiadását, Farkas Ferenc két zenei füzetét és egy középiskolai sorozatot, a szerzőim nagy részére és a rám nehezedő politikai tiltás és előzetes cenzúra miatt. A kiadók államosításakor a könyvesboltomat is bezárták, holott 1952 áprilisáig a magánkönyvesboltok működhettek. A bajban az segített, hogy a békési könyvesbolt akkor már az öcsém nevén volt, s én magam egy Lónyai utcai kis könyvesboltban dolgozhattam. Tudva azonban, hogy ez sem tarthat sokáig, egy ismerős kerámiaműhelyében már ez alatt a két év alatt megkezdtük a tájékozódást, tanulást, mert ez a foglalkozás „iparművészet” jelszó alatt még mindig biztosított némi függetlenséget. Mikor pedig a 60-as évek elejére számomra ez is bajossá változott, a feleségem cserépkisiparosi igazolványt