Irodalmi Szemle, 2000

2000/11-12 - Mária Bátorová: Késő (elbeszélés)

Mária Bátorává

Késő

Mint rendszerint, most sem tudták, hová vetődtek. Nem tudták, hogy hívják ezt a helyet. Csupán azt tudták, mit szeretnének. Vizet, a természetet, távol minden lakott helytől, pihenést, nyugalmat. Ez a hely olyannak tűnt, mint egykor valami csónakház valahol északon. Beléptek a betonból lévő épületbe, ahol a barátságtalan falak mellett két asztal állt, egyszerű padokkal. A sarok mögé rejtett bárpultnál kövér fekete lány szolgált ki. A választék szerény volt, a titokzatos helyhez illő. A lány cigánynak látszott vagy olasz vidéki fruskának. Erősen magyaros kiejtéssel beszélt

Látszott, hogy itt az emberek nem szoktak sokáig ücsörögni. Erről mindjárt meg is győződhettek, ahogy a támasz nélküli padra ültek. A férfi megvárta, amíg a hölgy helyet foglal. Mint az előkelő helyeken szokás. Csupán a könyökükre támaszkodhattak. Úgy is tettek s a vizet nézték. A víz színe a magas ablakok feléig ért. A szél borzolta a felszínt, a napfénytől csillogó apró hullámocskákat. A rendszertelen, nyugtalan, mintegy örökös mozgás a pár bensőjének lüktetését utánozta.

— Valahol fönt északon élt egy magányos ember — törte meg a férfi a hallgatag csendet. — Csupán a televízió által volt összeköttetése a világgal, általa minden este megjelent a házában a bemondónő. Beleszeretett és egyszer elrabolta. Amíg a nyomára bukkantak, ez elég volt, hogy a nő is beleszeressen a férfiba, csak nem tudta, hogyan adja ezt a világ tudtára. Bekerítették a házat, a férfit lelőtték. Láttad ezt a filmet?

Tagadólag rázta a fejét.

A pizza puha volt, lédús, a szélén ropogós. Élvezték az ízét, s az ablak mögötti víztükör dinamikája mintha összeköttetésbe lenne bensőjük idegrendszerével.

— Ez a tuti, minden más mellékes — mondta a férfi magába révedve.

Ahogy kijöttek, a parkoló már megtelt, hosszú autósor várt, hogy a komp

átvigye őket a folyón. Most értették meg, minek az előzni tilos forgalmi tábla, amin még az előbb jót mulattak az üres úton.

— Átmegyünk a túloldalra? — provokált a férfi, s a motorkerékpárjára pillantott. A nő a fejét rázta és elmosolyodott. A férfi körülnézett, elvette társa kezéből a sisakot.

— Ezeket itt hagyom a bárban.

A tiltó jelzés ellenére felballagtak a töltésre. A falvak és a lakott helyek messze estek, a házak tetői a fák mögött tarkállottak, az enyhe párából a templom fehér tornya tört a magasba. A közeli táblán nagy gép takarította be