Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Az Erzsébet Tudományegyetem végnapjai az impériumváltás után (tanulmány)
TUDOMÁNY POPÉLY GYULA Az Erzsébet Tudományegyetem végnapjai az impériumváltás után A cseh fegyveres alakulatok 1919. január 1-jén szállták meg Pozsonyt, az ősi koronázó várost, Magyarország egykori fővárosát. A vármegye és a város csehszlovák zsupán-kormánybiztosává kinevezett modori evangélikus lelkész, Sámuel Zoch 1919. január 6-án katonai asszisztenciával vette át a város és a vármegye polgári irányítását Jankó Zoltán magyar kormánybiztos-főispántól. Az új hatalom helyi főembere még ugyanezen a napon magához rendelte Polner Ödön egyetemi rektort, akivel közölte, hogy a város cseh megszállása következtében a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem csehszlovák állami tulajdonná válik. Sámuel Zoch zsupán-kormánybiztos azonban egyúttal azt is kijelentette, hogy ő a viszonyok megváltozása ellenére lehetővé kívánja tenni a folyamatban lévő tanév befejezését, és ezért felkéri a tanári testületet, hogy az folytassa működését az addigi gyakorlat alapján. Polner Ödön egyetemi rektor tiltakozott ugyan a tanintézet szerinte jogtalan csehszlovák birtokká nyilvánítása ellen, ennek ellenére vállalta az oktatás rendes folytatását.1 Az ezt követő napon, 1919. január 7-én az egyetemi tanács is reagált Sámuel Zoch csehszlovák zsupán-kormánybiztos előző napi kijelentéseire, és testületileg tiltakozott az állítólagos csehszlovák állami birtokbavétel ellen. Az egyetemi tanács nyilatkozatban fejtette ki azt a véleményét, miszerint „a béke megkötéséig, amely Pozsonyt a magyar államtól elszakítja, vagyis addig a pillanatig, amíg a magyar állam illetékes hatóságai Pozsony városáról lemondanak, a népjogra hivatkozva, e tekintetben az eddigi állapotokat fennállónak ítéli”. Emellett azonban a nyilatkozat azt is kifejtette, hogy a tanács „a teljes lojalitás követelményének megfelelően eljárásra kész, az alatt a feltétel alatt, hogy azok a tanárok és alkalmazottak, akik a várost esetleg elhagyni kívánják (...), megkapják összes esedékes járandságukat, és hogy a megszállott területek ifjúsága akadály nélkül eljöhet Pozsonyba az egyetem látogatása céljából”.2 A csehszlovák zsupán-kormánybiztos tudomásul vette és elfogadta az egyetemi tanács idézett nyilatkozatában foglaltakat. A hatalom és az egyetem további viszonyáról 1919- január 10-én egy megállapodás aláírására is sor került. Sámuel Zoch ebben vállalta, hogy biztosítja az egyetem zavartalan működését, de egyúttal biztosítékot követelt arra nézve, hogy az egyetemi hallgatók nem vesznek részt olyan megmozdulásokban és mozgalmakban, amelyek a berendezkedő csehszlovák államiság ellen irányulnának.3 Az ily módon megkötött modus vivendi azonban nem bizonyult tartósnak.
