Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - SZEMELVÉNYEK - Papp Tibor: Szeriális zuhanás
Kortárs magyar irodalom ó konok lavinám egészen összeácsolva akárcsak estebéd a kaliberkülönbségben egészen összeácsolva legyőzve a légben akárcsak erősen vizezett egynapi hajóút a saroktoronyban elmosódó állat elmerül a függőleges libatopp az izgágaság tengermélységében belsőnket is felkavaró megtáncoltatás háborúzó kedvű herekötő spárga víztiszta tekinteted megnemesítve s ama halhatatlan csekély szójátékod soha feketében vadborostyán halkan viseli a rangját hullámzás-érintett tömedékelés a hasadás hajvágás-mintája sodord lejjebb ismét terhed átkztat bennünket szétágazásának hátával az „asztal” a lelkűnkben fölbukkanó csendes délelőttig alaptervem változatlan kezdő vonalzás szórt szavaim összeállnak íme szöveggé ó fordított építkezés már összetartozás mint alkatrészek a szénben már összetartozás és kimutatva mint jól fésült hajszáldrót a tárcsán bolygatott szalag a metaforák szélessége s a betű-létra összezavarva a fonák olvasás az akaratos régi rács szemei kinagyítva soraim tartalma nem vezet halálhoz lépcsőről lépcsőre az alaprajz szerint ellágyulás amit az írógép behelyettesít a lelkizés ellenrácsa egy sorba ha lehet utolsó szavaim póznaként elfekszenek
