Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TALLÓZÓ - Soros György: Ki vesztegette el a Szovjetuniót?
ha néha, kivételesen mégis megesett — Tbilisziben, Litvániában, majd később 1993 októberében a duma megostromlásakor —, a közvélemény azok ellen fordult, akik erőszakot alkalmaztak. Ez ma már nem így van. Ha márciusban Putyint megválasztják elnöknek, az oroszok mélyebben belekeverednek a csecsenföldi vérontásba, mint valaha. Egyes elméletek szerint az áldozat, ha elég súlyosan bántalmazzák, maga is vonzódni kezd az erőszakhoz. Ezen elv alapján, azt hiszem, meg lehet magyarázni némely erőszakos bűnöző magatartását, és — úgy tűnik — az etnikai erőszakot is. A szerbek hosszú ideje áldozatnak tekintették magukat, és Milosevics ezt az érzést aknázta ki, amikor az etnikai tisztogatás módszerét választotta. Mintha valami hasonló történt volna Oroszországban is. Putyin megpróbálja újjáteremteni az erős államot, és könnyen megeshet, hogy ez sikerül is neki. Sok szempontból ez kívánatos fejlemény lenne. Mint azt Oroszország példájából megtanulhattuk, a gyönge állam veszélyeztetheti a szabadságot. A piacgazdaság működéséhez is nélkülözhetetlen, hogy legyen egy olyan hatalom, amely képes betartatni a szabályokat. Ha Putyinnak sikerül végrehajtania az átlépést a rablókapitalizmusból a törvényes kapitalizmusba, még az is megeshet, hogy az ő elnöksége alatt szemtanúi lehetünk majd a gazdaság újjáélesztésének, és akkor mindaz, amit én Oroszországba befektettem — a Szvjazinveszt megvásárlását is beleértve —, végül is megtérül. Csakhogy Putyin állama aligha a nyitott társadalom elveire épül majd: sokkal valószínűbb, hogy az orosz nép demoralizálására, megalázására és elégedetlenségének elfojtására fog támaszkodni. Valószínűleg továbbra is kiaknázza majd azt a rémületet, amelyet az emberek a moszkvai robbantások miatt éreztek, és arra törekszik, hogy megteremtse az állam tekintélyét odahaza és Oroszország dicsőségét a nagyvilágban. Nem lehet pontosan megjósolni, mi fog történni, de valószínűnek látszik, hogy az új kormány autoritárius és nacionalista lesz majd. Sokat elárul, mi volt Putyin első lépése a Dumában: visszautasította a szövetséget Javlinszkij, Gajdar és Csubajsz pártjával, és alkut kötött a kommunistákkal támogatásukért cserébe. Egy dologban bizonyos vagyok: olyan jövőnek nézünk elébe, amelyet elkerülhettünk volna, ha maguk a Nyugat nyílt társadalmai szilárdabban elkötelezik magukat a nyílt társadalom elvei iránt. NEM VESZÍTETTEM EL A REMÉNYT Búcsúbeszédében Jelcin az orosz nép bocsánatát kérte Azért, mert sok reményünk nem vált valóra. Azért, mert volt, amit könnyűnek hittünk, s azután nagyon is fáradságosnak bizonyult. Bocsánatot kérek azért, mert nem voltam képes beváltani azoknak az embereknek a reményeit, akik azt hitték, egyetlen ugrással eljuthatunk a szürke, totalitárius, stagnáló múltból a ragyogó, gazdag és civilizált jövőbe. Én magam is hittem ebben. De a dolgok nem így alakultak. Bizonyos szempontból túlságosan naiv voltam... Jelcin arról nem beszél, hogy ő és még sokan mások a Nyugatba vetették bizalmukat, de a Nyugat nem felelt meg ezeknek a csakugyan túlzott
