Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TALLÓZÓ - Soros György: Ki vesztegette el a Szovjetuniót?
várakozásoknak. Én csak a saját nevemben beszélhetek. Eleinte azt hittem, a nyugati államférfiak egyszerűen nem értik, mit történik. Hogy Gorbacsov csakugyan hajlandó megváltozatni a rendszert, túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen: ezért próbára akarták tenni Jó magasra tették a lécet, és amikor Gorbacsov átugratta, még magasabbra tették. Végül mégiscsak el kellett ismerniük, hogy a változások valóságosak, ekkorra azonban Oroszország elveszítette a tekintélyét, és nem számított többé nagyhatalomnak a szemükben. Kezdték koldusként kezelni az oroszokat A Nunn-Lugar törvény értelmében pénzalapot hoztak létre, hogy támogassák az oroszokat a nukleáris fegyverek leszerelésében, de jóformán semmi egyébre nem adtak pénzt Emlékszem, egy orosz közgazdász egyszer elpanaszolta nekem, hogy öt teljes órát töltött James Baker belügyminiszterrel egy Seattle-be tartó repülő fedélzetén 1990-ben, és egész idő alatt segítségért könyörgött neki, de mindhiába Emlékszem arra is, hogy Alekszander Jakovlev, aki a legerősebben ösztönözte Gorbacsovot a reformokra, egyszer, sokkal később, elmondta nekem, milyen megalázó volt az amerikaiakkal tárgyalni. Sajnos, arra a következtetésre kellett jutnom, hogy a Nyugat számára a nyílt társadalom mint általános elv nem fontos igazán. Ha az lenne, az átmenet folyamata talán akkor is nagyon fájdalmas lett volna az oroszok számára, akkor is sok tévúttal és csalódással járt volna, de akkor legalább jó irányba haladtak volna. Oroszországból valódi demokrácia és az Egyesült Államok igazi barátja lehetett volna, mint ahogyan az Németországgal is történt a második világháború és a Marshall-terv után. Ma azonban erre már nincs esély. Alapítványom továbbra is igen tevékeny Oroszországban, és erős támogatást kap az orosz társadalomtól. Harminckét számítógépes központot hoztunk létre a vidéki orosz egyetemeken. Ez is segített abban, hogy az Internet elterjedjen Oroszországban, és így azok, akik nem érik be az egyre bátortalanabb sajtóval, legalább a hálón hozzájuthassanak a szükséges információkhoz. Jelenleg futó programjaink többségét csak akkor indítjuk el, ha azok a helyi hatóságoktól is arányos támogatást kapnak. Például ötezer vidéki könyvtárnak adományozunk könyveket, és az első évben a költségek 25 százalékát, a másodikban ötven százalékát, a harmadikban pedig 75 százalékát kérjük értük — és meg is kapjuk. Továbbra is fontosnak tartom, hogy támogassam az alapítvány munkáját, mindaddig, amíg azt az orosz társadalom is támogatja, és amíg működni engedik. A nyílt társadalom utáni vágy lángját még a sztálini terror sem tudta kioltani. Bizonyos vagyok benne, hogy Oroszországban sem huny majd ki ez a láng, bármilyen jövő várjon is az országra. Soros György Fordította Rakovszky Zsuzsa Soros György készülő könyvének egyik fejezetét a szerző hozzájárulásával kéziratból közöljük. Az angol eredeti (Who lost Russia?) folyóirat megjelenés alatt. Oroszul: Ruszkaia Miszl, 2000/4306. számában. (Megjelent a 2000 irodalmi és társadalmi havilap májusi számában)
