Irodalmi Szemle, 2000

2000/9-10 - TALLÓZÓ - Soros György: Ki vesztegette el a Szovjetuniót?

Azon a bizonyos repülőúton 1997-ben, útban Szocsiból Moszkvába, Bere- zovszkijtól hallottam egy-két történetet arról, hogyan fizetett le Csecsenföldön és Abháziában néhány orosz-ellenes katonai parancsnokot. Ezért mindjárt gyanús lett nekem a dolog, amikor Samil Baszajev csecsen parancsnok megszállta Dagesztánt. Hogy eldöntsem, csakugyan Berezovszkij keze van-e a dologban, próbaképpen föltettem magamnak a kérdést: lássuk, csakugyan visszavonul-e Baszajev, mielőtt Putyin ultimátuma lejár? Visszavonult. Azt azonban még így sem akartam elhinni, hogy a moszkvai robbantások is részei lettek volna annak a tervnek, amelynek segítségével jogosnak akarták föltüntetni a háborút. Ilyen ördögi gonoszságra azért nem tartottam képesnek őket. Nem mintha nem lenne tudomásunk hasonló esetekről — az orosz történelem csak úgy hemzseg az agent provocateurök által elkövetett bűncselekményektől, kezdve azokkal a bűntettekkel, amelyeket Azev, a kém vitt véghez még a cári időben, egészen a Kirov-gyilkosságig, amelyet ürügyként használtak föl a sztálini tisztogatásokhoz — csakhogy a moszkvai robbantások még ezekkel összehasonlítva is egészen páratlan gaztettnek számítanának.

De azért még így sem tudtam kizárni ezt a lehetőséget. Berezovszkij szempontjából nézve a robbantásoknak nagyon is megvolt az értelmük. Nemcsak arra lehettek jók, hogy hatalomra segítsenek egy olyan elnököt, aki garantálja Jelcinnek és családjának sérthetetlenségét, hanem arra is, hogy neki, Berezovszkijnak legyen mivel a markában tartania Putyint. Mindeddig nem akadtam olyan bizonyítékra, amely megcáfolná ezt az elméletet.

Lehetséges, hogy a moszkvai robbantásokról soha nem fogjuk megtudni az igazságot, egy dolog azonban bizonyos: a csecsenföldi háború hozzásegítette Putyint, hogy villámgyorsan fölkapaszkodjék a hatalom csúcsára. Én ezt igen lehangolónak találom. 1994 és 1996 között, az előző csecsenföldi háború idején az orosz népet még fölzaklatta, amikor látta, micsoda pusztítással és mennyi szenvedéssel jár Csecsenföld megszállása. Abban, hogy végül is tárgyalásokra és megállapodásra került sor, annak is része volt, hogy azok az anyák, akiknek sorkatona volt a fiuk, tiltakoztak a háború ellen, mint ahogy része volt benne Szergej Kovaljov és más emberjogi aktivisták tiltakozásának is. Ez alkalommal azonban az orosz emberek egészen másként reagáltak a csecsenföldi eseményekre, mint öt évvel ezelőtt. Tagadhatatlan, ezért nagyrészt a csecsen terroristákat terheli a felelősség. Segélyszervezetek munkatársait és újságírókat raboltak el, váltságdíjat követeltek értük, és gyakran meg is ölték őket. Fred Cuny, a szarajevói hős is így lelte halálát. Mára alig akad valaki, aki bármilyen formában segíteni merne a csecseneknek, vagy nyilvánosságra merné hozni az őket ért atrocitásokat. A közvéleményt mesterien sikerült mozgósítani ellenük. A tény azonban tény marad, hogy az oroszok reakciója a csecsenföldi eseményekre ma gyökeresen más, mint öt évvel ezelőtt.

A PUTYINI ÁLLAM KÖRVONALAI

A poszt-gorbacsovi korszak kezdetén az oroszok kifejezetten irtóztak az erőszaktól. És csakugyan, azokban az első időkben igen ritkán ontottak vért, és