Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TALLÓZÓ - Soros György: Ki vesztegette el a Szovjetuniót?
Soros György sikerült korlátozni, és megkezdték az elmaradt adók beszedését. Az infláció és a kamatlábak csökkentek. A részvényesek jogait kezdték jobban tiszteletben tartani, és a tőzsde prosperált. A külföldi tőke valósággal elárasztotta a részvénypiacot csakúgy, mint az adósságtörlesztést szolgáló programokat. Az oroszok a pénzpiacon ötéves lejáratú kölcsönöket kaphattak a londoni bankközi kamatlábnál mindössze 250 bázisponttal magasabb kamatért. A SZVJAZINVESZT Ez volt a helyzet, amikor 1997-ben úgy határoztam, hogy részt veszek a Szvjazinveszt, az állami telefonholding társaság árverésén Sokat rágódtam, mielőtt erre a döntésre jutottam Tisztában voltam vele, hogy Oroszországban mindent áthat a korrupció. Könnyebb lett volna tisztán tartani a kezemet, ha a jótékonyságnál maradok de úgy láttam, Oroszországnak még a jótékonyságnál is nagyobb szüksége van külföldi befektetőkre. Ha Oroszország nem képes átlépni a rablókapitalizmusból a törvényes kapitalizmusba, minden adakozásom hiábavaló volt. Úgy határoztam hát, részt veszek a Szvjazinvesztért folyó licitálásban, és történetesen én nyertem Ez volt az első olyan valódi licit, amelyben az államnak nem valami jelképes összeggel szúrták ki a szemét Bár tisztességes összeget fizettünk csaknem egymilliárd dollárt, amelynek közel a felét az én alapítványom állta, úgy számoltam, hogy ez a befektetés igen jövedelmező lesz, ha Oroszországnak csakugyan sikerül átlépnie a törvényes kapitalizmus állapotába Sajnos, nem ez történt. Az árverés elkeseredett, hosszan elhúzódó harcot indított el az oligarchák között, afféle maffia-belháborút. Az oligarchák egy része őszintén szeretett volna áttérni a törvényes módszerekre, mások azonban ellenálltak, mert képtelenek lettek volna törvényesen tevékenykedni. Az árverés és eredménye ellen Borisz Berezovszkij ágált a leghevesebben. Megesküdött, hogy tönkreteszi Csubajszt, amint szövetségesei elveszítették a választást. Többször is megpróbáltam a lelkére beszélni, de nem jártam sikerrel. Megpróbáltam meggyőzni róla: gazdag ember, papíron milliárdok vannak a tulajdonában. Legértékesebb tulajdona a Szibneft, a világ legnagyobb olajtársaságainak egyike. Mindössze arra van szüksége, hogy megszilárdítsa a helyzetét. Ha erre ő maga nem képes, fölfogadhat egy befektetéssel foglalkozó bankárt. Azt felelte, hogy én semmit sem értek az egészből. Nem az a kérdés, milyen gazdag úgy általában, hanem az, milyen gazdag Csubajszhoz és a többi oligarchához képest. Ő alkut kötött az oligarchákkal, amit azok kötelesek lettek volna betartani. Most ő teszi tönkre őket, vagy őt teszik tönkre. A következőkben közvetlen közelről kísérhettem figyelemmel azt a megdöbbentő, történelmi jelentőségű mutatványt, melynek során a nagyhatalmú oligarchák nemcsak az árverés kimenetelét próbálták meg a visszájára fordítani, hanem a kormány mindazon erőfeszítéseit is, amelyeket az oligarchák megrendszabályozása érdekében tett. Olyan történelmi esemény szemtanúja voltam, amit az életben nem hittem volna el, ha nem a saját szememmel látom: néhány ember verekszik egy csónakban, amely sebesen sodródik egy vízesés felé. A vádakat és ellenvádakat fölvonultató hadjárat során Berezovszkij nyilvánosságra hozta, hogy Csubajsz 90 000 dollárt kapott
