Irodalmi Szemle, 2000

2000/9-10 - NYELV ÉS ÉLET - Szabómihály Gizella: Törvény és gyakorlat(tanulmány)

Szabómihály Gizella

decembere között a járási hivatalok egyetlen kisebbségi, így magyar nyelvű írásos beadványt sem kaptak23. A jelentést ismertető Csáky Pál miniszterelnökhelyettes ezt a tényt „érthetetlennek” tartotta (Új Szó, 2000.1.5.).24 A kisebbségi (tehát pl. magyar) nyelvű írásos beadványok hiánya azonban érthetővé válik, ha ismerjük a hivatalok működését és az ügykezelés módját. Az ügyfél által a járási hivatalhoz benyújtható „beadvány”-ok gyakorlatilag kétfélék: 1. kérelmek, melyek célja valamilyen eljárás kezdeményezése; 2 a hivatal határozata elleni fellebbezés.

A kérelmeknek több mint 90 %-át nem az ügyfél fogalmazza meg, hanem kitölti az illetékes szerv által kiadott szlovák nyelvű űrlapot25 Az 1999. évi nyelvtörvény kisebbségi nyelvű űrlapokról csak az önkormányzatok kapcsán ejt szót,26 az államigazgatási szervekkel összefüggésben nem említi őket. Ezt a tényt kétféleképpen értelmezhetjük: a) Azért nem említi, mert természetesnek tartja, hogy a formanyomtatványok csak szlovák nyelvűek lehetnek, b) Mivel a törvény nem tiltja, az államigazgatási szerveknél kisebbségi nyelvű űrlapok is alkalmazhatók.27 Az utóbbi esetben kérdéses a kivitelezés módja. Nehezen elképzelhető, hogy a kisebbségi ügyfél a szlovák űrlap megfelelő rovatainak kitöltése helyett saját maga állít össze egy magyar vagy ruszin nyelvű kérvényt. Mi legyen azonban az esetleg szükséges, más hivataltól származó igazolásokkal (pl. a család jövedelmi viszonyairól), melyek rendszerint ugyanazon az űrlapon találhatók, s melyeket az illetékes hivatal (pl. az adóhivatal) csak szlovák nyelven állíthat ki, ugyanis a hivatalok az egymás közötti kapcsolatokban kötelezően az államnyelvet használják? A járási hivatal elfogadja, elfogadhatja-e a nem rendszeresített nyomtatványon beadott kérvényt?28

A kisebbségi nyelven is előterjeszthető beadványok második nagy típusa a fellebbezések. A Dunaszerdahelyi Járási Hivatal munkatársaitól kapott tájékoztatás szerint a kiadott határozatokhoz képest a fellebbezések aránya kevésnek mondható. Ha fellebbezésre kerül sor, azt ugyan az ügyben eljáró és a határozatot kiadó hatóságnál (pl. a járási hivatalnál) kell benyújtani, de rendszerint a felettes szervnek (a kerületi hivatalnak) kell címezni. A kerületi hivatalok székhelyein azonban egyetlen kisebbség részaránya sem éri el a 20%-ot, vagyis az érintett személy joggal hiheti, hogy fellebbezését szlovákul kell megfogalmaznia. Továbbá valószínű, hogy az ügyfél a jogorvoslat iránti kérelmét ügyvéd segítségével fogalmazza meg. A magyar ügyvédek száma köztudottan kevés, s ők is szlovák nyelven szerezték képesítésüket: egy szlovák nyelvű hivatalos iratot, fellebbezést igen egyszerűen megfogalmaznak. Mennyi időt venne azonban igénybe egy megfelelő színvonalú magyar nyelvű fellebbezés megfogalmazása, és vajon mennyit kérnének el az ügyféltől érte?

Az 1999. évi nyelvtörvény 2§ 3) bek. értelmében a „közigazgatási szerv” a kisebbségi nyelvű beadványra államnyelven és kisebbségi nyelven válaszol, a

4) bek. szerint pedig az ügyfél kérésére a hivatal bizonyos típusú határozatokat kisebbségi nyelven is kiad. E két rendelkezés szorosan összefügg: mivel az ún. beadványok döntő többsége kérelem, a rá adott válasz rendszerint határozat, ritkábban közokirat; minthogy azonban a kérelmet az ügyfél szlovák nyelvű nyomtatványon adja be, a válasz automatikusan szlovák nyelvű;