Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - NYELV ÉS ÉLET - Szabómihály Gizella: Törvény és gyakorlat(tanulmány)
Szabómihály Gizella haladja meg ezt a határt, itt 508 923 magyar nemzetiségű lakos él, az összes magyar nemzetiségű állampolgár 89,7%-a. A többi kisebbség esetében a számadatok így alakulnak: ukránok — 18 település, 1 102 személy (83%); ruszinok — 68 település, 6 963 személy (40,5%), romák — 57 település, 19 296 személy (25,50%), németek — 1 település (Kunešov), 72 személy (133%). Az áttekintésből kitűnik, hogy helyi szinten a törvény adta jogukkal leginkább a magyarok élhetnek, ennek oka a magyarság településszerkezete. A többi nemzetiség tagjai általában szétszórtan, helyileg is jelentős kisebbségben élnek. Éppen ezeknek a tényeknek az ismeretében szerepelt az MKP tervezetében a 10%-os kisebbségi részarány.13 A parlamenti vitában az ellenzéki felszólalók általában még a kormányjavaslatban szereplő 20%-ot is elfogadhatatlannak tartották, egyesek szerint ezt 50%-ra kell emelni, mások bármilyen határ megvonását diszkriminatívnak tartották, s ez szerintük csak úgy védhető ki, ha a hivatalos színtereken egységesen csak az államnyelv lenne használható (V. Móric, Správa 1999:1708)1'* A kormánykoalíció azonban — az eddigi gyakorlatra hivatkozva15 — ragaszkodott a 20%-os határhoz. A törvény a kisebbségi nyelv hivatali használatát nem bizonyos területi egységekhez, hanem konkrét településekhez köti1^, ami azzal a következménnyel járt, hogy az államigazgatási szervekkel való kapcsolattartás során jóval kevesebb kisebbségi állampolgár használhatja az anyanyelvét, mint önkormányzati szinten. A járási hatókörű államigazgatási szervek rendszerint a járási székhelyeken működnek, s mivel az ukránok, a romák és a németek sehol sem érik el az előírt 20%-nyi részarányt, ezen a szinten nem használhatják nyelvüket. A ruszinok esetében csak a Mezőlaborci (Medzilaborce) járásban élő 4002 személynek van lehetősége arra, hogy pl. a járási hivatalban anyanyelvét használja. A jelenlegi közigazgatási rendszer szerint 18 járásban vannak olyan falvak, ahol a magyarok részaránya 20% felett van, nyolcban a járási székhely is ebbe a kategóriába tartozik. A járási székhelyen működő államigazgatási szervekkel való kapcsolattartás során tehát a Szenei (Senec), Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), Galántai (Galanta), Komáromi (Komárno), Érsekújvári (Nové Zámky), Vágsellyei (Šaľa), Rimaszombati (Rimavská Sobota) és Rozsnyói (Rožňava) járásban élő 368 017 magyar, az összes magyar nemzetiségű lakos 74,87%-a élhet anyanyelvhasználati jogával. Ha a. törvény a kisebbségi nyelvek hivatali kapcsolatokban való használatát pl. a járásban élő 20%-nyi kisebbségi lakossághoz kötötte volna, a magyar nyelv használható lett volna továbbá a Léván (Levice), Losoncon (Lučenec), Nagyrőcén (Revúca), Nagykürtösön (Vel’ký Krtíš) és Tőketerebesen (Trebišov) működő hivatalokban is; ez további 118 513 magyar nemzetiségű lakost érintett volna. 1996-ban Szlovákiában a területi átszervezés során nyolc kerületet alakítottak ki, de mivel nincs olyan kisebbség, amelynek aránya valamelyik kerületi székhelyen elérné a 20%-ot, a kerületi államigazgatási szervek szintjén egyetlen kisebbségi nyelv sem használható. Az említett területi-közigazgatási átszervezésnek a ruszin kisebbség szempontjából pozitív eleme volt, hogy a korábbi Homonnai (Humenné) járást szétválasztva kialakították az új Mezőlaborci (Medzilaborce) járást. A magyarok esetében hasonló hatása volt a Szenei (Senec) járás létrehozásának, a Rimaszombati és Rozsnyói járás néhány
