Irodalmi Szemle, 2000

2000/9-10 - NYELV ÉS ÉLET - Szabómihály Gizella: Törvény és gyakorlat(tanulmány)

Törvény és gyakorlat

2 A továbbiakban tekintsük át a hatályos kisebbségi nyelvhasználati törvény egyes rendelkezéseit megvalósíthatóságuk és gyakorlati következményeik szempontjából! Az elemzés során utalunk a korábbi szövegváltozatokra, valamint a parlamenti vitában elhangzott felszólalásokra is.4

21. A törvény — rendhagyó módon — preambulummal kezdődik. Mivel az egyszerű törvények esetében nincs előszó, az ellenzék az elhagyását javasolta. Az előterjesztők szerint a bevezetés azért került a törvénybe, mivel az államnyelvtörvény is így kezdődik. Az előszó beiktatása azonban nyilván a jogszabály (bel- és külpolitikai) szükségességének megindoklásával is összefügg. A szlovák alkotmány 34.§ 2) bek.-ben szavatolja a kisebbségek azon jogát, hogy a hivatali érintkezésben saját nyelvüket használják. Az ún. államnyelvtörvény elfogadása (1995) óta azonban ezzel a jogukkal gyakorlatilag nem élhettek. A Szlovák Alkotmánybíróság 1997-ben hozott határozatában ezt a tényt meg is állapította, s az államnyelvtörvény 3.§ 5) bek.-t, valamint a 12.§-át az alkotmány már idézett 34.§ 2) bek. c) pontjával ellentétesnek találta (bővebben Gyurcsík 1998).5 A parlamenti vitában a kormánypártok részben éppen az alkotmányra való hivatkozással érveltek a törvény elfogadása mellett. Az ellenzék szerint — mely bármilyen hasonló jogszabály elfogadását szükségtelennek ítélte — viszont az alkotmány nem mondja ki, hogy a kisebbségek nyelvhasználati jogait egyetlen törvényben kell szabályozni, s szerintük elegendőek a már meglévő jogszabályok.6 Az Európai Unióra való hivatkozás nyilván összefügg azzal a ténnyel, hogy Szlovákia esetében a csatlakozási tárgyalások megkezdésének egyik feltétele a kisebbségek nyelv- használati jogainak törvényi rendezése volt.7

22 Az 1999. évi nyelvtörvény l.§-a szerint a nemzetiségi kisebbséghez tartozó szlovák állampolgárságú személyeknek joguk van az államnyelv mellett a kisebbségi nyelvet is használni. Az indoklás szerint a törvény célja „az állampolgári elv” hangsúlyozása; a jogalanyok ilyen meghatározása azonban valójában azzal függ össze, hogy a szlovák mérvadó politikai körök elvetik a kisebbségek kollektív jogait, s a nyelvhasználati jogokat is szigorúan vett egyéni jogként kezelik (Sutaj-Olejník 1998: 284-285>8 Ennek ellenére egyes ellenzéki képviselők mindkét tervezetet úgy értékelték, mint a kisebbségek kollektív jogainak de facto elismerését?

Bár a törvény címe szerint a nemzetiségi kisebbségek nyelvhasználati jogait szabályozza, az l.§ ezt csak a hivatali érintkezésre szűkíti le (az egyéb törvényekre való utalással; 1. még 5.§ ). A kormánykoalíció e tekintetben tehát részben átvette azt a Meciar-kormány által hangoztatott érvet, hogy a kisebbségek nyelvhasználati jogai a jelenleg hatályos jogszabályokkal megfelelően le vannak fedve10, s csak azt a „joghézagot” volt hajlandó megszüntetni, amelyre az alkotmánybíróság már említett határozata utalt.

23. A törvény az l.§ szerinti jog gyakorlását olyan településeken teszi lehetővé, ahol a legutolsó népszámlálás adatai szerint az adott kisebbségnek az összlakossághoz viszonyított számaránya legalább 20%. Az érintett települések jegyzékét a 221/1999. számú kormányrendelet melléklete11 tartalmazza. A törvényi feltételnek 638 helység felel meg, ebből 18-ban két kisebbség számaránya is eléri a 20%-ot12. A magyar lakosság aránya 512 településen