Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - NYELV ÉS ÉLET - Szabómihály Gizella: Törvény és gyakorlat(tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET Szabómihály Gizella Törvény és gyakorlat: a szlovákiai kisebbségek nyelvi jogai az 1999. évi kisebbségi nyelvhasználati törvény tükrében*1 1. Ez az írás A nyelvhasználat és nyelvpolitika — a kisebbségi nyelvtörvény multidiszciplináris megközelítésben című, 1999. február 23-án tartott konferencia előadásait tartalmazó és a közeljövőben megjelenő kötet előszava. A konferencia megszervezésére az MKP nyelvtörvény-tervezete kapcsán került sor, ezt a tervezetet azonban a szlovák parlament elvetette, egyúttal 1999. július 10-én elfogadta az 1999. évi 184. számú kisebbségi nyelvhasználati törvényt (a továbbiakban: 1999. évi nyelvtörvény), s az 1999. szeptember 1-jével hatályba is lépett. A magyar koalíció előterjesztése annak az elvi dokumentumnak a figyelem- bevételével készült, melyet a jelenlegi kormánypártok még hatalomra kerülésük előtt dolgoztak ki. (Návrh hlavných zásad zákona o používaní jazykov národnostných menšín, megjelent: Priklerová szerk. 1999: 11-22), s mely szerkezetében A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját2 követte. E szöveg alapján készült ugyan egy ún. koalíciós javaslat3, nem tudjuk azonban, hogy a kormány érdemben tárgyalt volna róla. A parlament elé került kormánytervezet alapjául Ľubomír Fogas miniszterelnök-helyettes javaslata szolgált, amely az említett elvi dokumentumnak a közigazgatásra vonatkozó fejezetén alapszik. Csáky Pál kompromisszumos javaslatában megkísérelte ugyan az eredeti tervezet néhány elemét érvényesíteni, ám sikertelenül. Egy átfogó kisebbségi nyelvtörvény elfogadása főleg azután vált illuzórikussá, hogy Max van dér Stoel EU-főbiztos lényegében egyetértett a kormánytervezet szövegével. A Magyar Koalíció Pártja számára ez elfogadhatatlan lévén, 1999 júniusában képviselői indítványként sajátját is benyújtotta, így a parlament első olvasatban két tervezetet tárgyalt. A parlament azonban a második olvasatba csak a kormánytervezetet utalta, melyet az ellenzék és az MKP ellenszavazatai mellett el is fogadott. A parlamenti vitát nem kísérték olyan megmozdulások, mint 1990-ben (Berényi 1994: 60-66), de az ellenzék élt a politikai nyomásgyakorlás egyéb eszközeivel, így referendum kiírása érdekében aláírásgyűjtést kezdeményezett, és követelte, hogy a törvénnyel várják meg a népszavazás eredményét. Rudolf Schuster köztársasági elnök azonban elutasította a népszavazás kiírását, mivel annak tárgya alkotmánysértő volt.
