Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TUDOMÁNY - Révész Bertalan: Czuczor Gergely, a nemzeti eposzköltészet úttörője (tanulmány)
Czuczor Gergely, a nemzeti eposzköltészet úttörője küzdelembe sűríti a honvédő harc lényegét, továbbá a tanácskozások, a szónoklatok, a harci jelenetek s az áldozatbemutatás leírásában vagy a részletező epikus hasonlatok és az állandó jelzők használatában. Egészében véve azonban: az Augsburgi ütközet a vergiliusi hagyományhoz áll közelebb — mind tárgyát, hangvételét, a motívumok s az alakok rendszerét tekintve, mind pedig alapkoncepciójában és szemléletében. Sőt, ha meggondoljuk, az Ilfász számos, az eposzt prezentáló műfaji kelléke nem közvetlenül, hanem éppen Vergiliuson keresztül juthatott Czuczorhoz — ezek az ún. klasszikus eposzi kellékek, melyek eposzról eposzra vándorolnak, kisebb-nagyobb módosulást mutatva* Költőnk Vergilius iránt megnyilvánuló rendkívüli érdeklődésének az a magyarázata, hogy az Aeneis — lévén maga is a honvédő harc, a hősi helytállás eposza, amelyben az ősi erényeket, a régi római erkölcsöket visszaállító törekvések fogalmazódnak meg — eszmeisége, egész szellemisége találkozik a nemesi-nemzeti megújulás feladatával. Az Augsburgi ütközetet az Aurora 1824. évi kötete közölte; vagyis jó másfél évvel korábban került a nyilvánosság elé, mint a Zalán futása. Ez a tény bizonyosan ösztönzően hatott Vörösmartyra, siettette a már megkezdett nagy műve befejezését, s innen kapott impulzust, hogy oly jeles helyet biztosítson Bulcsú és zászlaja számára. Czuczor eposzában ugyanis gyakran tűnik fel „Bulcs, a harcoknak zászlósa”. Vele egy időben meg az Aspasia hoz részleteket a készülő Zalán futásából. Az elsőség azonban Czuczoré; Horvát Endre nehézkes, meg-megtorpanó nekirugaszkodásai, Székely Sándor ígéretes, de témáját tekintve partikuláris és vázlatos kísérlete után: ő verselt meg először hexaméterekben olyan történelmi eseményt, melynek példája közvetlenül hatott a nemzeti öntudat erősödésére. Műve az első teljes hexaméteres eposzunk, amely a reformkor küszöbén az ősi dicsőség megszólaltatásával szolgálja a nemzeti ébredés ügyét. A négyénekes, kilencszáztíz soros hexaméteres hősköltemény alapgondolata a következő: a haza szabadságát, létét fenyegető ellenséggel szemben Lehel vezér harcba hívó szavára egy emberként mozdul meg az ország (akárcsak a vármegyék nemessége 1822—23 fordulóján); a fegyverforgató férfiak hadba vonulnak, s mindaddig hősi elszántsággal harcolnak, míg döntő csapást nem mérnek az ellenségre, illetve amíg el nem hárul a hon fenyegetettsége. Leheléknek az ellenségen aratott fényes győzelme a katonai erényeken és vitézségen túl egyéb emberi kvalitásokat is sugallt az olvasó számára: a cselekvő, tettre kész emberek bátorságát, szent áldozatvállalását, éspedig olyan történelmi szituációban, amikor a nemzet léte forog kockán. Az Augsburgi ütközet tanúsága szerint Czuczor a nemzet fogalmát — már ekkor! — sokkal tágabban értelmezi, mint számos pályatársa. Végső soron innen ered optimizmusa: a „nem jó bántani a magyart” figyelmeztetése csakúgy, mint a katonai dicsőség és legyőzhetetlenség hirdetése. — Az eposz tehát a maga németellenes, szabadságszerető beállítottságával az 1820-as évek Magyarországának szólt, annak a kornak, amelyben immár sürgető feladattá érlelődött a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügye. Az Augsburgi ütközet — a kor igényétől sugallva s a költői célkitűzéssel összhangban — a dicső múlt lelkesítő-felemelő eseményeit eleveníti meg a
