Irodalmi Szemle, 2000

2000/9-10 - TUDOMÁNY - Polgár Anikó: Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény (tanulmány)

Polgár Anikó

nequiquam credite amice”), akinek barátságáért a költő nagy árat fizetett ( frustra? Immo magnó cum pretio atque malo”), mert a hamis barát minden jót elragadott tőle („eripuisti omnia nostra bona”), s ezzel életének kegyetlen megmérgezője („nostrae crudele venenum vitae”) és barátságuk megfertőzője („nostrae pestis amicitiae”) lett. Ebben a versben Catullus nem tesz Rufus szerelmi életére vonatkozó célzást, nem úgy a 69. és az ehhez kapcsolódó 71. carmenben, melyekben a „bakszagú” Rufust figurázza ki, akivel egy nő sem akar szeretkezni. Rákos ezt a két utalást összefűzi, s Lesbia kicsapongásával indokolja Catullus Rufus elleni haragját és gúnyolódását.

Ugyancsak Catullustól ismert az Otho név is, az 54. carmenből azonban csak annyit tudunk meg róla, hogy nagyon kicsi volt a feje („Othonis caput oppido est pusillum”), s a filológusok számára nehezen megfejthető vers (vagy töredék) egyik értelmezése alapján Caesar kegyencei közé tartozott. Rákos most is csak a névhasználatot veszi át Catullustól, s fantáziáját szabadjára engedve biztosít helyet az átvett figurának saját Lesbia-regényében:

„MARADJ CSAK A STRICIDNÉL ANNÁL A KOPASZ OTHONÁL

SZAROK RÁTOK” (50. old.)

Az utolsó táblácskán a 8. carmenben Catullus által saját magára alkalmazott jelző, a miser kerül nemcsak Catullus, hanem Lesbia neve elé is:

„MISERA LESBIA

MISER CATULLUS” (51. old)

Ez a táblácska a Rákos-ciklusban előforduló kevés számú latin vendégszöveg egyike. A két jelzős kifejezés értelmezhető a két szerelmes szenvedéseinek egyenrangúsításaként is, ám ebben a szövegkörnyezetben sokkal valószínűbb, hogy a miser szó a két sorban más-más értelemben fordul elő: Lesbia silány, hitvány, ezért Catullus nyomorulttá, szerencsétlenné válik.

A táblácskákhoz hasonló stílusúak az Ipsithillához írt levélkék (vagy üzenetek) is (KÉT FUTÁR IPSITHILLÁHOZ). Az első levélke a 32 catullusi carmen rövid foglalata:

„dárdám kiböki tunikámat iszonyúan vágyom utánad röpülj” (49. old)

Az első sor a Catullus-vers utolsó sorának leképezése: „pertundo tunicamque palliumque”. Az alaphelyzet csupán annyiban változott, hogy míg Rákosnál a levélke írója (ill. az üzenet küldője) magához hívatja Ipsithillát, addig Catullus csak Ipsithilla üzenetére vár, hogy ő maga elmehessen hozzá („iube ad te veniam meridiatum”).

A 2 levélke arra szolgál, hogy kijelölje az Ipsithilla-vers helyét Rákos Lesbia-regényében. Ipsithilla ez alapján A hűség és hűtlenség játékainak egyik mellékszereplője, Catullus hűtlenségének a tárgya (a két szerelmes hűtlensége ugyanis, ahogy a ciklus első sora szerint kezdeti hűségük is, kölcsönös). Lesbiával azonban semmilyen más szerelmi élmény nem érhet fel:

„Lesbia ölelt meg