Irodalmi Szemle, 2000

2000/9-10 - TUDOMÁNY - Polgár Anikó: Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény (tanulmány)

Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény

(angipotus), melyek Adamik Tamás jegyzete szerint „az utcalányok kedvenc tartózkodási helyei” (58. carmen). 22

A féltékeny költő a „néptelen utcán” is vetélytársai röhögését hallja — ebből a röhögésből a 39. carmen Egnatiusának vigyorgása köszön vissza az olvasóra. A vetélytársak minden bizonnyal a salax taberna (37. carmen) látogatói, akiknek Catullus válogatott sértéseket tartogat. Rákosnál itt is, mint több esetben, a Catullus-versekből átvett motívumok megszelídülnek, és a catullusi hirtelen haragot nyelvi játékokban kiteljesedő elmélkedések váltják fel. Rákos a vetélytársak szidása helyett megpróbálja magát beleképzelni helyzetükbe: „a vetélytárs se rosszabb / nálam mert ha én volnék a helyében /veled is ugyanezt tenném” (47. old.). A 37. carmenre a vetélytársakon kívül még egy utalás történik: Lesbia nem „tízzel vagy százzal, hanem egyszerre mindenkivel” csalja meg a költőt — vagy ahogy Catullus írja: „hanc boni beatique omnes amatis”. A catullusi 2. személy (a vetélytársak megszólítása) itt is 3. személyre változik, hogy ez is az elmélkedő-elemző hangvételt erősítse. Rákos lírai narrátora nem dühkitöréseit, nem is felfokozott érzelmi állapotát írja ki magából, hanem consolatiót, vigasztalást nyújt a féltékeny szerelmeseknek. Érve a legkézenfekvőbb: ki kell várni, míg elmúlik ez az érzés is, ahogy általában mindegyik:

„minden érzés önmagát falja föl a féltékenység elzsibbad idővel s végül talán kihuny egészen mint ez az őrült szerelem is” (47—48. old)

A következő, „hacsak annyit vétettél volna” kezdetű rész is az összetett érzelmek szétboncolásán és aprólékos megvizsgálásán alapszik. A költő mintegy kívülről nézi saját érzelmi állapotát, szigorú bíróként ül szerelme elé, és mérlegeli, mennyit ártott jellemének a Lesbiával való ismeretség. Ilyenfajta bíráskodás teljességgel idegen Catullustól, ő (panaszkodásai ellenére) sosem kívánt volna „vég nélküli szörnyű gyötrelmet” szerelmének. Ez is azt igazolja, hogy Rákos — Catullusszal ellentétben — elsősorban a gondolati líra művelője, s bár versei erős érzelmekben gyökereznek, általában a józan ész szabályai szerinti tanulságlevonással végződnek.

Más természetűek a ciklusba beépített „táblácskák”. Ezek a római feliratokhoz hasonló szűkszavúsággal jellemeznek egy-egy helyzetet, pl. „NEM JÖTTÉL MI VAN VELED” (48. old.), „IMÁDLAK KEGYETLEN ISTENNŐ”, „TE BÜDÖS KURVA” (50. old.). Ezekben az üzenetekben is felbukkannak a Catullus-versek ismert szereplői. A 69. és 77. carmenben szereplő Rufus a Rákos-táblácskán Lesbia szeretője, vagyis egyike a vetélytársaknak:

„ÚGY HALLOM

AZT A BAKSZAGÚ

RUFUST ÖLELGETED” (48. old.)

Rufus a 77. carmen alapján Catullus barátja volt („Fue mihi frustra ac