Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TUDOMÁNY - Polgár Anikó: Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény (tanulmány)
Polgár Anikó kus nagyítás a két, mélységgel elválasztott szirten álló szerelmes képe is. 21 A két parabolisztikus felépítésű versszakot a versforma is egybekapcsolja, s egyben ki is emeli a prózavers-áradatból: a négy-négy jambikus lejtésű sort mindkét esetben az antik strófeszerkezetekben a szapphói versszakot lezáró, tehát a szapphói versszakot a római költészetben meghonosító Catullusra, elsősorban a korai Lesbia-versek közé sorolt 51 Carmenra utaló adoniszi kólón zárja; „harsog a tenger” „zúg a fagyos szél” Az antik és a romantikus szerelmi költészet ilyetén összekapcsolása figyelmeztet arra, hogy nem egyszerűen Catullus 20. századi átültetéséről, hanem egy bonyolultabb, több világirodalmi korszakot egybeolvasztó inter- textuális játékról van szó. A folytatásban, a vallomásra választ váró szerelmes megalázkodásában a kín és gyötrődés emlegetésével a Prológus II.-ben feltűnt szerelem mint betegségmetafora erősödik meg. Ezt a metaforát Catullus versei is igazolják, pl. a 83. carmen; „Si nostri oblita taceret / sana esset” (Ha engem elfeledne és hallgatna, egészséges lenne). Az önmagát lealacsonyító szerelmes („de lesbia lásd be még a kutyának / intés jár annak is simogatás ha / gazdája megbocsátott csak velem bánsz /mostohábban mint a kutyáddal” — 44. old.) a ciklust lezáró részben nemcsak a szerelméért meghalni kész hőssé változik, hanem egy magasabb rendű (platóni?) szerelem követője és áldozata lesz, melynek a Lesbia iránti szerelem csupán ügyüre és kiindulópontja. „csak azt nem érted hogy nem érted nem csak érted (...) hanem másért valami többért ami lehetne s ami nincs szerelemszító szemednél is bíbortüzű szerelmednél is nagyobb tüzű szerelemért melyben együtt minden ok és cél minden célért minden okért” (45. old.) így emeli Rákos Sándor sajátos Catullus-értelmezésében az ókori költő szerelmi költészetét metafizikus távlatokba. A 87. carmenben Catullus saját szerelmének és hűségének egyediségét hangsúlyozza: egy nőt sem szerettek még ennyire, mint ő Lesbiát, s egy hűség sem volt még ilyen nagy, mint az övé. Rákos erre a motívumra alapozza A hűség és hűtlenség játékait. A ciklus elején ez a sosem volt hűség kölcsönös (nem volt még hűség ilyen összekulcsolt / hűek vagyunk ahogy a két kezünk” — 45. old.), s csak lezárásként jelenik meg a catullusi önigazoló, a Lesbia hűtlenségével szemben is ható fides motívuma: „tudnod kell hogy bár szerelemnek ekkora máglyát nem raktak még s hűség se volt annál nagyobb mint amely engem köt Lesbiához” (53. old.) Lesbia hűtlenségét „az iszonyú városrengeteg” leplezi, az utcák, kapualjak és lépcsőházak, vagy Catullus kifejezésével a keresztutak (quadrivia) és sikátorok
