Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TUDOMÁNY - Polgár Anikó: Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény (tanulmány)
Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény Mivel Rákos szemében Catullus elsősorban és kizárólagosan a szerelem költője — ezt támasztja alá a Catullusi játékok két prológusa1? —, kiemelt helyet kapva a Lesbia-versek, s magukba olvasztják más szerelmi vagy nem szerelmi témájú Catullus-versek motívumait és szereplőit is (pl. Ipsithilla, Aufilena, Otho, Rufus A hűség és hűtlenség játékai c. alfejezet szereplői lesznek). Rákos Sándor értelmezése szerint Catullus verseiből, ill. a nyomában kibontakozó szerelmi költészetből kiindulva a szerelem nem más, mint „egy pusztító népbetegség”, mely „ősidőktől ismert, de korszakonként / más-más alakban jelenik meg” (41. old.).20 Ennek az érzésnek az örökkévalósága hozza össze egy kötetbe az antik és a 20. századi költőt. A Catullusi játékok első prológusa (Prológus I — 41. old.) igazolja az idősíkok egymásba csúsztatásával létrejövő intertextuális játékot: „sóhajuk jajuk rángásaik a miéink is lehetnének s párzásunk áramait ők is érezhetnék a magukénak” A második prológus már egyértelműen Catullusra mint a szenvedő szerelem költőjére irányítja a figyelmet. Catullus Lesbia-verseiről lefejti az „egyszeriség csaló tudatát”, s ezzel állandó újraolvasási, újraértelmezési és újraírási folyamatba helyezi azokat. Az idegen sajáttá tételének a legkövetkezetesebb útja ugyanis az újraírás, melynek egyik bravúros példája ez a Rákos Sándor-ciklus. Az említett Prológus II. a nyolcadik catullusi carment egyszemélyes vallomássá tágítja, s mintegy általánosítja. A nyolcadik carmen írója, s egyben megszólítottja, címzettje is Catullus (miser Catulle — szegény Catullus), a vers tehát hozzásegíti költőjét ahhoz, hogy helyzetét egy kívülálló szemszögéből próbálja nézni, s elfogulatlanul kíséreljen meg tanácsot adni magának. („At tu, Catulle, destinatus obdura.”) Rákos sokkal személytelenebb; nem saját érzéseit, hanem általában a szerelmes versek költőit vizsgálja kívülről („kívülről nézve mindenkor — mindenhol / őrjítően egyforma és unalmas”, 42 old.), s ezzel felhívja a figyelmet arra, hogy a szerelmi költészet egyediségét és értékeit sosem magának az érzésnek, illetve a költő által megélt helyzetnek a különlegessége adja. A Catullusi játékok első három alciklusa (A szerelem játékai, A hűség és hűtlenség játékai, A lehetetlen lehető játékai) a szerelem egyes fázisai alapján épül fel. A szerelem játékai című ciklus a Lesbia-regény kezdete. Megismerkedésük egy kábulatban eltelt zűrzavaros éjszakán történik. A szerelem bevallása sajátos nyelvi élmény, a szavakkal való játéknak, a nyelvtani személyek összekeveredésének örömteli mozzanata: „én szeretlek magadnál magadabb én aki te" „magamat se tudnád magadat se tudnám magunkat se tudnánk MEGÖLELNI” (43. old.) A nyelv önmagába feledkezését romantikus természeti képek váltják fel: az óceán két partján álló szerelmesek összeölelkezése a világ keletkezésének parafrázisa, a mindenséget magába forrasztani vágyó szerelem jelképe. Romanti
