Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Sütő András: „Lélekben együtt vagyunk...”
Születésnapi levél Dobos Lászlónak elzavarni a fehéregyházi halál útjából. Ady életművében a napi politikai publicisztika égmagas költészetének pontos földi mása. írástudóinkat a kezdet kezdetén is irodalmon kívüli gondok terhelték. Kisebbségi sorsunkban a szellemi közteherviselés valósággal categoricus imperatviusa lett minden alkotónak. Közülök való vagy, László! A prófétaságot rühellő Jónással kellett mondanod megtiport nemzeti közösségednek Babits halhatatlan hangján: „Atyjafiáért számot ad a testvér■/ nincs mód nem menni ahová te küldtél,"Nóta bene: ezt a küldetést ócsárolják sokan ma is, fogukat fenik rajta. Rajtad is tehát, tudják pedig, hogy irodalmi divatáramlatoknak nem vagy tihanyi visszhangja. Sors és jellem követelménye szerint magad is lutheri hűséggel nézel az Idő szeme közé: Itt állok, másként nem tehetek. Politikai küzdelmekben múlt el sok számos éved. Élj sokáig és pótolj, amit lehet a kényszerű mulasztásból. Születésnapodon magamnak is kívánom ezt. Zaklatott életünk a termékenységnek bizony nem kedvezett. Arany János panasza életművének töredékvoltáról reá nem érvényes, annál inkább reánk és egész nemzedékünkre. Munkánk: töredék, de életünk egész. Egész és egyirányú az eszmélés pillanatától máig, mikor mindkettőnk ideje célegyenesbe fordulva gyorsul, iramlik. Remélem, gyakorta hiszem is, hogy futtában még megajándékoz minket a hajnali írás örömével. Kívánom neked: múljanak el tőled a politika éjszakáinak keserű poharai. Lepjen meg téged ez az évforduló az írás, a poézis víg esztendejével. Igaz barátod: Sütő András Marosvásárhely, 2000. október hava.
