Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Zs. Nagy Lajos versei
Zs. Nagy Lajos két verse nyoma sincs semmi szerkezetnek, egyedül vagyok, mint az Isten, párducok és virágok között, s csak a hűvös szellők szeretnek... Hiába magyarázom az Úrnak, hogy jól megvagyok én itt egyedül, együtt a tigrisekkel és a verseimmel. Azt mondja, ő ezt nem hiszi, tudja, át érzi, mi az a Magány, végtelen benne az empátia, Ő is egyedül van örök idők óta, vagyis mióta megalkotá maga köré az időt s tereket. Azt mondja: időközben rájött, hogy a kankalinok, tengeri malacok, elefántok és kolibrik, citerák és egyéb hangszerek mellől nagyon hiányozhatnak nekem az Évák, Julcsák, Marcsák, Borcsák, még ha nem is tudatosítom, mert nem tanulhattam eddig költészattant s eszmetörténetet. És azt mondja: most pediglen mély álmot bocsát reám s az egyik bordámat kioperálja. S megtevé, hiába tiltakoztam hadonászva. S immáron vannak fényes kazlak, Évák, Terézek, háztetők, bombavetők és villanypóznák, bárkák, barátok, verstanok. Örül az Isten: „Nem vagy egyedül.r A százszorszépet tépdesem: „ Vagyok?” „Nem vagyok?” „ Vagyok?” „Nem vagyok?”
