Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Fonod Zoltán: Egy 65 éves fiatal költő információs bankja (beszélgetés)
A 65 éves Tőzsér Árpád köszöntése * Mennyit írsz naponta, könnyen írsz? És hogy állsz a naplóírással? — Mindig is lassan, gyötrődve írtam, de mostanában mintha még lassabban írnék. Egyetlen szonetthez is egy szekérderék papír kell, olyan sok variációt készítek hozzá. Az egyetlen, amit könnyen írok, az a napló. Rólam köztudott, hogy 17 éves koromtól rendszeresen jegyzem a szellemi és egyéb történéseimet, de mindig csodálkozom, hogy vannak, akik ezt a hírt készpénznek veszik, el is hiszik. Hisz naplóimból csak egyetlen - igaz, terjedelmes - részletet láthattak; a Pozsonyi Páholy c. kötetemben jelent meg, 1993-ban. Most viszont, 65. születésnapomon ünnepélyesen megígérem magamnak és azoknak, akik eddig látatlanban is hittek a naplóm létezésében, hogy 2001-ben, de legkésőbb 2002-ben könyv alakban is megjelentetem naplófüzeteimet. Napló, 1952— 2000. Ez lesz a címe. S nem engedek a negyvennyolcból! Ugyanis 52-től 2000-ig, az 48 év történelem és irodalom. * A hetvenkedés felé tartva mit kérnél a jó tündértől, ha megjelenne előtted? — Hát talán azt, hogy legyen időm az előbbi ígéretemet - és minden más, korábbi ígéretemet is - teljesíteni. S ebben az értelemben, azaz nem egészen önzetlenül, teszek mindjárt egy újabb ígéretet: olvastam valahol, hogy az utóbbi évtizedekben az interjúirodalom az emberiség reprezentatív műfajává nőtte ki magát. A posztmodern világ egyebet sem csinál, csak interjúkat készít: hol a glóbusz egyik fele interjúvolja meg a másikat, hol a másik az egyiket. Nos, ígérem, hogy 2010-ben, mikor Te már 80 éves aggastyán leszel, én meg még mindig délceg (75 éves) fiatal költő, az emberiség másik fele képviseletében, és cserébe a jelen interjúkérdéseidért, meginterjúvollak Téged. * Vállalom a kihívást! S ha kellőképpen — kevés idegen szóval fűszerezve — teszed fel a kérdéseidet, talán még képes is leszek rá, hogy megértsem őket. Addig is fel a fejjel, voltunk mi már szépek is, fiatalok is, mára már csak az maradt, hogy fiatalnak higgyük-hazudjuk-irpnizáljuk magunkat. Vigasznak ez sem rossz... Fonod Zoltán
