Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Miniportrék erdélyi írókról, szemelvények
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM növesztettek a volt ezredesek és katonák. A helybéliek most mindenesetre az érsek látogatását várják. Lászlőffy Aladár Irigykedve figyeljük, cseh/szlovákiai magyar írástudók, milyen reneszánszát éli a magyarországi könyvkiadók termésében az erdélyi magyar irodalom. A klasszikusok s a mai nagyok mellett immár másodosztályú szerzők művei is napvilágot látnak, ellentétben a többi határokon túli magyar literatúrákkal. Nem a mi tisztünk megkérdőjelezni ezt a gyakorlatot. Mi csak örömünknek adhatunk kifejezést, hogy Szemlér és Szabédi, Kányádi és Szilágyi Domokos válogatott (összegyűjtött) versei után Lászlőffy Aladár gyűjteményes köteteit is kezünkben tarthatjuk. Az 1937-ben született szerző, a tragikusan elhunyt Szilágyi Domokossal együtt az ún. Forrás-nemzedék alapítói és legizmosabb tehetségei közé tartozik, s az Új Symposion-nemzedékkel s a Nyolcakkal együtt újította meg az erdélyi és az egyetemes magyar lírát. Nemzedékén belül Lászlőffy az ún. gondolati költészet reprezentánsa. E különben semmitmondó minősítésnek Lászlőffy esetében fontos szerepe van, hisz költőnk nemzedékén belül épp eme hozadékával jelent minőségi többletet, különben a Tolnai Ottóék, de még a Szilágyi Domokosék avantgárdabb lírája mellett is az ő költészete formai szempontból bizony elég hagyományosnak mondható. Másik erőssége, immár nemzedéktársaihoz hasonlatosan, a kép, a metafora. „De hát egyetlen kor sem örökre viselhető ruhája az igazságnak — olvashatjuk Az előreküldött levélben, a Csokonaiban pedig: "A költők utókorbeli szülőföldje mindig az akadémiák levelező tagja. Pedig kár. Pedig a legtöbbet csatangoló költőkből lesznek az igazi állócsillagok, jól fognak állani bármilyen gyönyörű táj egén.” A „közel másfél évtized lírai termését, hat megjelent verseskönyv legjavát” felölelő Lászlóffy-kötet rangos teljesítménye mind az erdélyi, mind az egyetemes magyar irodalomnak. A hat ciklusra (Színhelyek, Képeskönyv a vonalakról, Szövetségek, A hetvenes évek, A következő ütközet, A hétfejű üzenet) bontott válogatás lényegében tartalmazza az egész addigi Lászlóffy-lí- rát, kivéve az első kötetet, amely alaposan megrostálva a második kötettel került egy ciklusba (Színhelyek). Az egész gyűjteményt pedig, stílusosan, mintegy megkoronázza egy hatalmas „gondolati” költemény, az Óda az álomhoz: „Világos esték, még alig ment el/a nap. Világos esték, és mégis elment/. Világos esték, és hogyha elment, ki /maradt tőlem oly távol?/ Ki maradt/velem, ha minden este elment rendre?/Ki maradt azzal, akitől el lehetett/menni? Ki maradt azon a helyen, ahol/ valakik voltunk együtt és egyszer csak?”
