Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - KEGYELET - Csontos Vilmos hátrahagyott versei
Csontos Vilmos hátrahagyott versei Leltár Kilencvenen túl már merész Az, aki hiszi, messze néz, Mert itt a távolság alig Tühossza — már arányait Csupán csak sejteni lehet, A láb egy helyben lépeget... Már sehová — ez a való: Megállt az Idő-mutató. Leltározni így mit lehet? Azt, amit az emlékezet Őriz, s rejti mélyén az agy, Mint százkarátos aranyat... — Szerelem, csók és ölelés, Nem garmada és nem kevés... Amennyi egy élethez kell, Oly szívnek, amely énekel... Mely érzelmileg gazdagon Osztódhat, mint nemes vagyon. Nem saját: mert szívre ható, Fogyasztható, dalolható! Ez volt az összes vagyonom, Örökségként is ezt hagyom, Kit illet, megjutalmazom, — Boldog vagyok, hogy adhatom... 1999. HL 21.
/
