Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - Danuša Dragulová-Faktorová: Hóvirág (elbeszélés)
Hóvirág — Időnként fáj a gyomrom. Gondolja, hogy komoly lehet? — találta fel magát. — Evés előtt vagy után? — kérdezte Viera tárgyilagosan. — Evés után. Igen, igen. Ha jóllaktam. Komoly lehet? — folytatta a társalgást. — El kellene végeznünk néhány vizsgálatot. Reggel jöjjön be. Megoldotta helyettem, örvendezett magában. — Itt megállhat. Köszönöm a szívességét. A viszontlátásra! * * * A hosszú folyosó barátságtalannak tűnt. A halványzöld padlóborítás és az ugyanolyan színű ajtóragasztók riasztóak és ridegek voltak. Mindenütt áradt a kellemetlen kórházi szag. A páciens szerepében érkező fiatal mérnök megtalálta az ajtót, ahol ez állt kiírva: Orvosi szoba. Bekopogott. — Jó reggelt! Ez az öné — nyújtott át az orvosnőnek egy csokor hóvirágot, ahogy kinyitotta az ajtót. — Szeretem a hóvirágot — mondta mosolyogva. — Kiírom a beutalót. Az asztalhoz ült. A fehér köpenyes kéz írt valamit. — Ezzel menjen a nővérkéhez, hogy vegyen magától vért! — S nem fog fájni? — De fog — nevette el magát. — Ezzel a másik papírral meg utána menjen röntgenre. — Várjam meg az eredményt? — Elég, ha holnap benéz. — Akkor holnap. Még mondani akart valamit, de az orvosnőre már várt egy hölgy. * * * — Még további kivizsgálásra lesz szükség — kezdte a doktornő, ahogy leültette páciensét a rendelőjében. A tegnapi kivizsgálás eredménye ott feküdt előtte. — Nagyszerű — kottyantotta el magát boldogan. A doktornő meglepetten nézett rá, aztán még egyszer nyomatékosan elismételte: — Egyes eredmények szerint nincs minden rendben. További kivizsgálásokra lesz szükség. A legjobb lesz, ha beutaljuk. Jó lenne már holnap reggel. — Fogkefével együtt, értem — vágott a szavába széles mosollyal. Milyen nagyszerű, intelligens, mondogatta magában. Eredeti ötlet, hogy újra találkozhassunk. Valamit írt még a gépen, aztán kihúzta a papírt és átadta neki. Ezzel reggel hét után jöjjön a központi felvételi irodába! És naponta látjuk majd egymást, gondolta a férfi.
