Irodalmi Szemle, 2000

2000/9-10 - Danuša Dragulová-Faktorová: Hóvirág (elbeszélés)

Däriuša Drágulóvá-Faktorová

Hóvirág

— Szia! — pillantotta meg Éva a barátnőjét az autóbuszból kiszállók között. Fél öt volt, tehát a legnagyobb tülekedés a megállókon.

Viera csak bólintott üdvözlésképpen.

— Miért vagy olyan sápadt? Valami bajod van? — kérdezte Éva és elállt korábbi szándékától, hogy felszálljon a buszra.

— Szaladtam a megállóhoz... — mondta Viera fájdalomtól fintor arccal. Közben leült az eresz alatti padra.

Körülöttük nyüzsgés, az autóbuszok jöttek-mentek.

— Éva! — pillantotta meg a kollégája. Valamit kérdezni akart, s akkor meglátta a pádon ülő fiatal hölgyet.

— A kollégám, Peter Krajcovic, s a barátnőm, Viera Matisová. Úgy látszik, a doktornőnek orvosra lesz szüksége — tette hozzá Éva.

— Kicsit pihennem kell. Aztán megpróbálok felállni és megyek.

— Elvihetem? Az autóm itt van a sarkon túl.

— Köszönöm. Boldogulok magam is.

— Jó ötlet! — vágott a szavába Éva.

— Akkor hát ki Ligetfaluba kérném — mondta Viera, amikor látta, Éva ragaszkodik hozzá, hogy hagyja magát elvinni.

— A lóversenypálya mellett lakom — pontosított, amikor a fiatalember beült és magára csukta az ajtót. — Sajnálom, hogy így alkalmatlankodom.

— Tényleg nem óhajt röntgenre menni?

— Tudom mozgatni a lábam, eltörve nem lehet.

Enyhén elmosolyodott, holott látszott rajta, hogy mozgatás közben fáj a bokája. Nagy szemeit a szélvédőre meresztette. Haja a homlokába hullott meg a kék blúzára, ami keskeny övben végződött és feszes szoknyában folytatódott. A fiatalember időnként odavetett néhány szót vagy kérdezett valamit, ilyenkor átszaladt rajta a pillantása. Tetszett neki. Ahogy közeledett a célhoz, egyre inkább sürgősnek találta, hogy mondania kellene valamit. Kérdezze meg egyenesen, hogy holnap munka után megvárhatja-e? Vagy hogy este találkozhatnának-e? Beleegyezne? S ha visszautasítja? Nem rontaná el az egészet?

— Hol dolgozik? — kérdezte váratlanul.

— A Kramáren — válaszolta.

Törte a fejét, nincs-e ott valami barátja vagy iskolatársa, ismerőse, hogy beszédbe elegyedhessen. De senki sem jutott az eszébe.