Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gaucsík István: Megmaradt kontinuitás
KÖNYVRŐL KÖNYVRE következtében átalakultak a térségi centrum-periféria viszonyok, megváltozott a közigazgatás struktúrája, s nem hagyható figyelmen kívül az egyes települések és azok lakói között a kommunikáció és a kapcsolatrendszerek irányának és jellegének változása sem.” (27. o.) A régiót hátrányosan érintő politikai-társadalmi kihívásokra „eltérő védekezési stratégiák” kialakulását említette, de nem részletezte azoknak jellegét és következményeit (pl. a reformálódó kisebbségi identitás és a felerősödő-meg- erősödő lokálpatriotizmus pozitívumait, ill. fonákságait). Az anyanyelvi és vallási szerkezet átalakulását szintén csak megemlítette. Az okokat és lefolyásuk módját nem elemezte, mégcsak nem is érintette. Az élet különböző szintjein lejátszódó változásoknak három okát jelölte meg. Ezek a szokásrendszer, a nyelvhasználat és az identitásváltozások mozgatórugóiként is szerepeltek. Tehát: 1. a települési funkció- és közigazgatási struktúraváltozások; 2. az asszimiláció, a disszimiláció és a politikai propaganda; 3. a deportálás, az evakuálás és a menekülés. Én negyediknek a modernizációt és az urbanizációt is idesorolnám. Varga Éva az „okhalmazok” boncolását kiterjeszti a határ mindkét oldalára. Megállapításaival általában egyetértek, bár egy mikrorégió múltjának vizsgálatakor erőteljesebben ki kellene domborítani a helyi jellegzetességeket. Ez azonban az egyes témakörök feltáratlansága következtében sok esetben nehéz (pl. a megyebeli zsidóság holokausztja a tanulmányban csak jó szándékkal nevezhető vázlatosnak, minden valószínűség szerint a probléma helyi feldol- gozatlansága az oka!). A bemutatott tanulmányok ilyenfajta csoportosítását hasznosnak és követendőnek tartom. Egymást kiegészítő, egymás eredményeire támaszkodó tudományos szakágak (historiográfia, művelődéstörténet, pszichológia, szociológia) művelői a felvetett kérdést szakszerűségre, objektivitásra törekedve próbálták megválaszolni. Az előadások közös jegyének érezzük azt az igyekezetet, amely a történeti komparáció segítségével egy új kép kialakítását tűzte ki célul. A kiadvány a két népcsoport (nemzetiség) sok esetben egymástól elhajló, majd újra találkozó, összefonódó és ismét elváló, hol békés, hol tragikus útjainak különbségeit, hasonlóságait és párhuzamosságait állítja a kutatás fókuszába — a köz gondolkodásának és a köz véleményének a jobbítása, javítása reményében. A kötetet egy angol történésztől származó üzenetben bízva ajánljuk az olvasónak: „Képessé tenni az embert arra, hogy megértse a múlt társadalmát, és segíteni neki abban, hogy kezelni tudja a jelen társadalmát — ez a történetírás kettős funkciója.” (Különbségek és párhuzamosságok. Németek és zsidók sorsa a nagy Duna mentében, Budapest, 1994)
