Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - E. Fehér Pál: Néhány újabb könyv a Svejkről és Hašekról
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Ganghofer-regényre épített kódrendszer Fleissner kézikönyvében szerepel. De mikor foglalkozott Hasek a Monarchia hadseregének katonai rejtjeleivel? Az adatok — mint a lexikon bizonyítja — hitelesek. Talán az oroszországi hadifogolytáborba keveredhetett egy példány ebből a kézikönyvből? A lágerben kerülhetett a kezébe Rudolf Greinz Vasököl című verseskötete is, amelyet idéz. „Greinznek az ellenséget gúnyoló verseiről a birodalmi lapok azt írták, hogy valóságos ostorcsapások, amelyeket ugyanakkor felülmúlhatatlan szellemesség jellemez” — így Hasek. A lexikonból viszont megtudható: a könyv hetven verset tartalmaz és egy statisztikát, hogy 1914—15-ben hány ellenséges katona esett el, sebesült meg. Aztán előfordul, hogy Hasek hasal... Emlékezetes, amikor leírja: Biegler kadét irodalmi példaképe Udo Kraft Önnevelés a halálra a császárért címmel megjelent alkotása volt, s a nagyobb hitelesség kedvéért lábjegyzetben megadja az eredeti német címet: Selbsterzie- hung zum Tód für Kaiser, C. F. Amelang’s Verlag, Leipzig. A lexikon most leleplez: Udo Kraft műve létezett, hatezer példányban jelent meg 74 oldalon, és fűzve 1 márka, kötve 1 márka 50 pfennig volt az ára. A címe azonban más volt: Selbsterziehung zum Tód fürs Vaterland, azaz nem a császárért, hanem a hazáért kellett meghalni a német professzor szerint, s bizony, Hasek nem is olvasta a könyvet, mert az nem háborús propagandairat, hanem egy haldokló vívódása. „Csak csodálkozva konstatálhatjuk, mi mindent lehet a Svejk körül találni...” — bukik egyszer a lexikon második kötetének 297. oldalán a szerzőkből. Éppen annak a nyomozásnak az eredményét közük, hogy honnan származik az a német dalocska, amelyet a budéjovicei fogda prófosza dudorász, s amely annyira felháborítja Marekot, az egyéves önkéntest, Svejk zárkatársát. Kiderítették, hogy e német versike szerzője egy Johann Gottfried Seume nevezetű 1763 és 1810 között élt költő, aki beutazta a félvilágot és költeményein kívül megírta Nagy Katalin cárnő életrajzát is. Honnan tudott róla Hasek? Hasek-Svejk zaklatott életformájához szervesen tartozott az alkohol. Szinte minden regénybeli szereplő iszik, de a legtöbbet egészen biztosan Katz, a feldkurát. Egyszer — mint olvashatjuk — Katz tábori lelkészen „százszázalékos katzenjammer és abszolút depresszió vett erőt” és így feltételezhető volt, hogy „a lelkész rendszeresen hallgatja dr. Alexander Baték előadásait, amelyeknek ez volt a címe: »Üzenjünk hadat életre-halálra az alkohol ördögének, amely sírba viszi legjobb fiainkat«, s hogy szorgalmasan olvassa a híres doktor »Száz etikai szikráját- is...” Pontosan megállapítható, hogy miként keveredett ez a dr. Baték és az ő Száz etikai szikrája, amelynek borítóját láthatjuk a lexikonban, a regénybe. A doktor ugyanis Egy iszákos gyónása, avagy a kommunizmusról és a bolsevizmusról címmel közzétett egy füzetecskét, amely Hasek alkoholizmusáról és a Vörös Hadseregben vállalt szerepéről is szól, nem éppen barátságos hangnemben. Persze, a feldkurát némileg átalakította Baték tanításait. „Még ha valami nemes italt inna az ember — mondta —, de én tegnap borovicskát ittam... Ez a borovicska nem is jóízű, színe sincs és égeti a torkot. És ha legalább igazi lett volna, tiszta borókapárlat... De ezt a borovicskát valami faszeszből és olajból csinálták... A snapsz az méreg, kivéve, ha tiszta eredeti és nem olyan, amilyet a
