Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában (tanulmány)
Lanstyák István és népek sorsát is képes jobbra fordítani, ha azok elfordulnak a bűntől, s bizalommal és örömmel járulnak a Szabadító kútfejéhez. Ő nem akarja, hogy a balsors által régen tépett, jobb sorsra érdemes magyar nemzet tovább szenvedjen egykori bűnei miatt, hanem arra vár, hogy az minden bűnéből megtérjen az élő Istenhez, a múltért és a jövendőért való bűnhődés helyett pedig új, győzedelmes életben járjon. Számomra a magyar millenniumnak ez a legfontosabb üzenete. JEGYZETEK 1 Ez az írás az említett ünnepség keretében szervezett tudományos tanácskozáson, 2000. augusztus 26-án Deákiban elhangzott előadásnak megszerkesztett, némileg kibővített és jegyzetekkel ellátott változata. 2 A nyelvcserél leegyszerűsítve olyan folyamatként határozhatjuk meg, melynek során egy kétnyelvű beszélőközösségbe egyre több beszélő szocializálja gyermekeit másodnyelvén; a folyamat végeredményeként a közösség eredeti, első nyelve teljesen eltűnik. A nyelvcsere nyelvi velejárója a nyelvleépülés, az a nyelvi folyamat, melynek során a közösség első nyelve a felejtés és a hiányos nyelvelsajátítás révén fokozatosan leépül, alkalmatlanná válik arra, hogy beszélői teljes értékű kommunikációs eszközként használják. 3 Egy szlovákiai magyar nyelvész, Arany A. László már a 30-as évek végén fölismerte, hogy a kétnyelvűség a nyelvi változások egyik fontos mozgatórugója. Ezzel kapcsolatos korszakalkotó tanulmánya szakszerű magyar fordításban 1998-ban jelent meg a Tanulmányok a magyarszlovák kétnyelvűségről című, a Kalligram Könyvkiadó által megjelentetett tanulmánykötetben, amelyet Lanstyák István és Simon Szabolcs szerkesztett. 4 Annak, hogy ezek nem szlovák, hanem magyar szavak (jóllehet szlovák eredetűek), az a bizonyítéka, hogy egynyelvű szlovákiai magyarok is használják őket, vagyis olyanok, akik nem tudnak szlovákul. Ezek egykor mint-egy interferenciajelenségként kerültek be a kétnyelvű beszélők nyelvhasználatába, ezek nyelvéből kerültek aztán át a szlovákul nem tudókéba, s váltak kölcsönszavakká. Sok beszélő nincs is tudatában szlovák eredetüknek: azért keringhet annyi történet a Magyarországon az eladók megrökönyödésére horcsicát párkival kérő szlovákiai magyarokról. 5 A purizmus olyan szemléletmód, ill. magatartás, amely a nyelvi változásokban — különösen azokban, amelyek idegen nyelvek hatására következnek be — negatívumot lát. A purista nyelvművelők a nyelv korábbi állapotát jobbnak, tökéletesebbnek, szebbnek vélik a saját korukbelinél, a legtöbb nyelvi változást elutasítják, és akciókat szerveznek e változások visszafordítására. A purizmus legkártékonyabb formája az, amikor karhatalmi eszközökkel próbálnak beleszólni a nyelvi változásokba. Erre példa a francia és a szlovák nyelvtörvény. A magyar nyelvművelés elméletileg elutasítja a purizmust, gyakorlatilag azonban a nyelvhelyességi ítéletek nagyon gyakran tükröznek purista szemléletmódot mind Magyarországon, mind a kisebbségi magyar nyelvművelők körében. 6 Állami változatokról olyan nyelvek esetében beszélünk, amelyek több államban használatosak ún. „emelkedett" funkciókban, pl. a közigazgatásban, a kultúrában, az oktatásban, az egyházi szertartásokban stb. Az olyan nyelveket, melyeknek állami változatai vannak, többközpontú nyelveknek nevezzük. A magyar is többközpontú nyelv; legfontosabb állami változatai a magyarországi mellett (illetve után) a romániai, szlovákiai, jugoszláviai és ukrajnai. 7 A kölcsönzési skálát Language Contact, Creolization, and Genetic Linguistics című, 1991-ben megjelent könyvük tartalmazza. (Berkeley, Los Angeles: Oxford University of California Press). 8 Például a magyar nyelv szlovákiai változataiban az ebédre megy, ebéden van kifejezések egyszerűen ’ebédelni megy’, illetve ’ebédel’ jelentésben (is) használatosak. Kétségtelen ugyan, hogy ez a jelentésbővülés a szlovák nyelv hatására következett be (vö. szlovák. ísť na obed, byť na obedé), ugyanakkor ez a nyelvi változás felfogható az ebéd szóval alkotott egyetemes magyar állandósult szókapcsolatok jelentésének analógiás kiterjesztéseként is, vö. mi van ebédre?, ebédre hív vkit, ill. megjelent, részt vett az ebéden (ti. ünnepin). Erre és más példákra 1. Lanstyák István és Szabómihály Gizella Magyar nyelvhasználat — iskola — kétnyelvűség című könyvét, amely 1997-ben jelent meg a Kalligram Könyvkiadónál. 9 Kedvezően befolyásolja a magyar nyelv fönnmaradását kisebbségi körülmények közt, hogy a magyar nyelvjárások között — sok más nyelvhez képest — csekélyek a nyelvi különbségek,
