Irodalmi Szemle, 2000

2000/1-2 - ANKÉT - Veres János: Feltámasztó csillag, Tudd meg (vers)

A költő meg nem élt

70. születésnapjára emlékezünk.

1930. február 28-án született.

Feltámasztó csillag

1

A vonatkerék, a fülke ülése, a sín a kerekek alatt, a ködpókhálós vézna fa, mely a mozdony elé szalad, nem tudják, mit visznek tőlem, a fülke nedves ablaka nem tudja, mit is sirat.

Nem tudják, ki ellen szövetkeztek, mily gyűlölt ellenségei lettek szívemnek, melyre jégcsapokká szilárdult vissza a leolvadó szomorúság.

Tejsűrű köddé gyűlt körém a föld összes lézengő lelke, s tódult a homály, hogy a bízást is gomolygásába ölelje.

Holtak bőrszíne vegyült a ködbe, s a sistergő gőz se sajnált: mikor a szerelvény elindult, rángó bokrával eltakarta az ablakban mosolygó arcát.

Dicsértessék a mosolygó arc, mely feltámasztó csillagom volt, mely anyja emlékképét hordja, s amit az ég még hozzágondolt.

Dicsértess, intő, felemelt kéz, te galambszárny, mely talán végre

Veres János