Irodalmi Szemle, 2000

2000/1-2 - ANKÉT - Juan Jósé Millás: A férfi, aki éjjelenként elbitangolt (elbeszélés)

Juan José Millás

A férfi, aki éjjelenként elbitangolt

Aznap, amikor emberünk szokása szerint részegen hazafelé tántorgott, egy mezítelen férfi próbababát talált a háza előtt, a kukában. Valami képtelen ötlettől vezérelve hazavitte, és betuszkolta az előszobaszekrénybe.

Rákövetkező este, amikor már indulni készült, mert olthatatlan szomjúsága indulót fújt, látta, hogy a felesége tekintete elsötétül a haragtól. Emberünk erre úgy tett, mintha nem menne sehová. A vihar így elült, mielőtt kitört volna. Fél tizenkettőig tévét néztek, majd lefeküdtek. Amikor az asszony légzése szabályossá vált, hősünk óvatosan fölült az ágyon, meggyőződött róla, hogy a felesége valóban alszik, majd fölkelt, kiosont a próbababáért, visszasettenkedett vele a hálószobába, és bedugta a bábut a takaró alá. Az asszony megfordult, de nem ébredt föl, csak a karját tette rá a bábu derekára.

Nesztelenül magára kapta emberünk a ruháit, s már kinn is volt az utcán. Jólesően nyugtázta, hogy az éjszaka pontosan azzal a langymeleggel fogadta, amelyben ő a legotthonosabban érezte magát, talán azért, mert első ifjúkori csavargásai jutottak róla az eszébe. Jó mélyet szippantott a balzsamos levegőből, azután kedvenc kocsmái felé irányította lépteit. Könnyedén, felszabadultan, mint aki végképp levetette a bűntudat terhét. Csak a második pohár után jutott eszébe a bábu, s igaz ugyan, hogy némi féltékenység is szíven ütötte, mégis úgy találta, jó, ha van az embernek egy ilyen pótmicsodája, amivel elejét veheti a náluk amúgy meglehetősen gyakori házastársi perpatvaroknak.

Elég az hozzá, hogy ezen a hajnalon a megszokottnál kicsit korábban, úgy fél három körül ment haza. Vigyázva lopakodott be a szobába, és megköny- nyebbülve látta, hogy minden rendben; a felesége még mindig gyengéden ölelte a próbababát. Emberünk finoman lefejtette róla az asszony karját, a bábut pedig lassan kihúzta a takaró alól. Mielőtt visszatette volna a helyére, betért vele a fürdőszobába, s míg arcot és kezet mosott, a figurát ráültette a vécére. Ekkor mintha valami elégedettséget fedezett volna föl helyettese képén, valami olyan vonást, amit nem látott rajta, amikor kiemelte a kukából. Nem akadt fenn különösebben a dolgon; részegsége hatásának tulajdonította. Gyorsan elrejtette az alakot, aztán becsusszant a felesége mellé az ágyba. Az asszony azonmód átölelte a derekát.

Reggelre kelve a neje pompás reggelit készített neki, mintha csak kedveskedni akart volna, amiért éjszaka otthon maradt. Kapcsolatukban a férfi éjszakai elbitangolásai képezték az egyedüli ütközőpontot, így a próbababa közbeiktatásával valósággal kiderült fölöttük az ég. Csakhogy emberünk lassan rádöbbent, hogy már nem élvezi úgy a csavargást, mint azelőtt. Ivócimborái