Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - A HETVENÉVES SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „A műfaj szerelmese lettem...” Beszélgetés Szeberényi Zoltánnal
A hetvenéves Szeberényi Zoltán köszöntése cáfolhatatlan tény, hogy a szépirodalom egy a művészetek közül, s mint ilyen, eredményesen nem tanítható. Az értő olvasók hatékony nevelésének módszerét pedig még nem találták ki, a megoldás ebben az irányban keresendő. Vigasztalónak tűnik irodalmunk jövőjét illetően a tehetséges és komolyan gondolkodó, megfelelően tájékozott fiatal írók-költők és kritikusok jelentkezése. Legalább egy tucat olyan tehetség bontogatja szárnyait, akik megteremthetik idővel a romlási folyamat megállításának és az újbóli felemelkedésnek a feltételeit. * A megújulás, korszerűség és a hogyan tovább kérdésében mit tartasz meghatározónak? — „Virágozzék ezer virág!” — ha az emlékezetem nem csak — ez a kínai irodalom és kultúra aktuális szlogenje. Valami ilyesmit képzelek el én is a fejlődés, a továbblépés feltételeként. A szóanyagú műalkotásnak egyetlen alapvető kritériuma van: hatással legyen a befogadóra. Az teljesen mindegy, hogy milyen formai megoldást stb. választ az alkotó. Ha a hatás elmarad, ha egyetlen értő befogadóra sem talál, holt anyagról van szó. * Irodalomkritikusként, irodalomtörténészként milyen értékrendszer határozza meg a munkásságodat, s milyen kánonok szerint igazodsz? — Erre már részben válaszoltam. Én nem hiszek a minden cél nélkül születő irodalomban. Az írás magyar viszonylatban mindig túlterhelt műfaj volt, a művészi mellett más funkciókat is betöltött. Különösen kisebbségi sorban sohasem volt a „lélek fényűzése”. Viszont senki sem kötelezhető, hogy ne vallja az ellenkezőjét. Ez alkati-jellembeli kérdés. Mindenki maga dönti el. * A művelődés szerkezete, történeti okok miatt az elmúlt fél évszázadban sem teljesedhetett ki, akárcsak korábban. Mára azok a műhelyek is elhalványultak, melyek korábban tevőleges segítői voltak a kortárs magyar irodalomnak. Gondolok itt a pozsonyi és nyitrai magyar tanszék, valamint a prágai és brünni hungarológiai műhelyek munkásságára. Miben látod ennek az okát, valamint a pótlás lehetőségét? — Erre nekem elég kínos válaszolni. Néhány éve nyugdíjba mentem, így kívülről szemlélem a dolgokat. A Szlovákiában működő magyar nyelvi és irodalmi tanszékek mintha engedtek volna korábbi pozícióikból. Már korántsem vesznek részt tudományos és kulturális életünkben olyan mértékben, mint korábban. Ennek leginkább a rendszerváltás óta folyó személycserék és az egyre erőteljesebben kibontakozó nemzedékváltás az oka, de lehetne további okokat is felsorolni. A kedvező változást az ifjabb nemzedék megerősödésében és felfejlesztésében látom. * Úgy sejtem, hogy nem vagy vallomásos típus, nem szoktál tiszteletköröket tenni magad előtt. Ugyanakkor szarkasztikus humoroddal menetrendszerűen oldani szoktad azt a „zárkózottságot", melyet sokan szerénységnek, rejtőzködő habitusnak gondolnak... — Tudtommal nem vagyok sem rejtőzködő, sem vallomásos típus. A két
