Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - A HETVENÉVES SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „A műfaj szerelmese lettem...” Beszélgetés Szeberényi Zoltánnal
A hetvenéves Szeberényi Zoltán köszöntése Szlovenszkón, melynek eredményei, ha magukon hordják is a szlovenszkói magyarság kisebbségi sorsának és az együtt élő népek egymásra találásának lelki és szellemi nyomait —, mégis osztatlan részei a velük kiteljesedő magyar irodalomnak...” Attól, hogy egy dolognak vagy jelenségnek, problémának új nevet adunk, a lényege nem változik. A kisebbségi irodalmak státuskérdésének vitája a kisebbségi irodalmakkal együtt fog megszűnni. Addig az egymást váltó nemzedékek újra és újra föltalálják a csőben a lyukat. * Talán nem véletlen, hogy pályád elején a nyitrai Híd és Győry Dezső munkássága, illetve a Nyolcak, mindenekelőtt Tőzsér és Cselényi tevékenysége keltette fel a figyelmedet. Mik voltak az indítékok? — Valóban nem véletlen ez a témaválasztás. Főiskolai irodalomtanárrá avanzsálódva publikációs kötelezettségeim is adódtak. A Híd-téma közvetlenül adott volt. A két főszervező — Dallos István és Mártonvölgyi László — gyakori látogatója volt a tanszéknek, nagyon szorgalmazták, hogy irodalomtörténeti értékelést kapjon ifjúkori vállalkozásuk. Dallosnak még megvoltak a kiadói vállalkozás kiadványai, szinte az egész levelezése és adminisztrációja. Később az anyag nagy része megsemmisült a pincéjében felgyülemlő talajvíz miatt (a Nyitra folyó közelében lakott). Nem volt könnyű feladat, de megírtam. Akkor megfogadtam, hogy élő alkotókról, főként állandóan kapcsolatban levőkről soha nem írok. Aki járt már hasonló cipőben, tudja miért. A fogadalmakat azonban nem tudtam betartani. Már a következő terjedelmesebb munkám alanya, Győry Dezső is élt, vele is elég sokat vitáztam a róla szóló részmonográfia (csak a költészetével foglalkoztam részletesen) elkészültéig. Győry kisebbségi sorban írt verseinek feldolgozását Turczel Lajos ajánlotta kandidátusi munkám témájául. A Nyolcakról, nevezetesen Tőzsér és Cselényi munkásságáról csak kritikákat és portréesszéket írtam. Az ő felfutásuk egybeesett a tanári-irodalmári pályám kezdeteivel. Gyakran megfordultak hallgatóink között, minden megjelenő kötetüket igyekeztünk propagálni, terjeszteni. * Ötven év távlatából hogyan ítéled meg a magyar irodalom helyzetét Szlovákiában, kik, vagy mely művek a fontosak számodra, és milyen az utánpótlás? — Egyre nehezebbeket kérdezel. Engedd meg, hogy az alkotókra és műveikre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban a már említett könyvemre hivatkozzam, benne megírtam mindazt, amit e témáról gondolok. Az utánpótlásról sok elszomorítót és némi biztatót tudok mondani. Közdutott, hogy a szépirodalom a leszálló ágban van. Az olvasók tábora látványosan megfogyatkozott, különösen a versolvasók száma csökkent. Ez a folyamat nem kerülheti el a pedagógusokat sem, aminek messze ható következménye munkájuk hatékonyságának csökkenése. Az olvasók számának rohamos csökkenését az iskolai irodalmi nevelés jelenlegi gyakorlata különben sem képes befolyásolni. Túlságosan faktográf beállítottságú, s nem kap elég segítséget az irodalomtudománytól. Közhelyként emlegetik, de
