Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - A HETVENÉVES SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE - Zalabai Zsigmond: Krétarajz a portréfestőről avagy A szolid/szelíd humanizáló (portré)
A hetvenéves Szeberényi Zoltán köszöntése Krétarajz a portréfestőről avagy A szolid/szelíd humanizáló „A nemzetiségi irodalom (szabadosabban szólva: a honi magyar irodalom közgondolkodás és önszemlélet, a hazai irodalomtörténet- és kritikaírás — Z Zs.) létezésének feltételrendszerében — írta »krétarajzzal« köszöntendő szerzőnk jellemzéseképpen közel másfél évtizeddel ezelőtt a pályatárs Fónod Zoltán — egyfajta állandóságot, megnyugtató következetességet és tárgyilagosságot Szeberényi Zoltán képviseli.” E tömör alkatrajz olyannyira igaznak bizonyult, hogy a Szeberényi-életmű recepciójának a követésekor hasonló megfogalmazásokkal, értékjelölő minősítésekkel találkozhatunk akkor is, ha teljesítményét a nálánál idősebb pályatárs, Turczel Lajos teszi mérlegre, leszögezvén, hogy irodalomkritikusunk „első határozott vonásaként az esztétikai-eszmei következetességet”, a „formai és eszmei elemzés szempontjai közötti” arányteremtő igyekezetei tarthatjuk számon mint meghatározó módszertani vonást; ehhez társul továbbá alkotókat, nemzedéki csoportosulásokat, műnemeket és műfajokat egybelátó széttekintő hajlama, melynek révén „az irodalmi fejlődés egészét figyeli". A Fónod és Turczel által megfogalmazottak érvényét erősíti meg — hogy az 1958-as nemzedék kritikusnak is mérvadó szavú képviselőjétől, Tőzsér Árpádtól is idézzek egy minősítést — az az újabb ismérv, mely szerint „A szlovákiai irodalom teljességéről ebben a pillanatban (értsd: A csehszlovákiai magyar irodalom lexikona megjelenésekor, 1997-ben) valószínűleg ő tudja a legtöbbet: ugyanolyan érdeklődéssel olvassa és értékeli a két háború közötti hazai szerzők műveit, mint a ma induló fiatalok kísérleteit”: teljességtudata „jótékonyan alakítja irodalomtörténészi és kritikai módszerét”, melynek legfőbb sajátosságát Tőzsér abban látja, hogy „többnyire szerencsésen ötvözi az irodalomtörténész természetes hajlandóságát a pozitivizmusra az irodalomkritikus részben szükségszerű szubjektivizmusával”. Köszöntő jellegű krétarajzot készítek, személyes indíttatásút, szükségesnek érzem azonban, hogy Szeberényi Zoltán kapcsán egybegyűjtsem — a kollektív értékelés, az irodalmi közmegegyezés vezérfonala mentén — azokat a jellemjegyeket és értékmeghatározó minősítéseket, amelyek krétarajzom kontúrjait erőteljesebbé, markánsabbá tehetik. íme tehát a Szeberényi-recepció egy
