Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Gyüre Lajos: Akár; Elment az Emberünk; imádság esőért; Márványpaloták; HAZÁM (versek)
Gyüre Lajos versei 5 az ó bárkával ne fenyíts vétkeink nagyságát te látod már letelt hétszer is a hét szűk esztendő hol van hát a másik a boldogabb jövendő. 1999. április 8-án Márványpaloták Magasodik Déva vára, rakatják új urak. Márvány falát hús, vér köti. Csontos, bütykös ujj rak, hord szüntelen új piramist, csillog, villog a vér, maltert hordát a Hatalom, mely testes és kövér. Újgazdagék vígan élnek, aranyból a kilincs. Asszonyt ver a düh, a szégyen, hol otthonos a nincs. Kiszívja véred a márvány, a hűvös palota, Bank úr szól, a láthatatlan: a véred add oda. És dől a vér, és dől a pénz, nőnek márványhegyek. Új Kőmíves Kelemennék kötik, s az Idő ketyeg. HAZÁM Nekem, Uram, csak otthonom van, hazám, óh, nekem hazám nincsen.
/
