Irodalmi Szemle, 2000

2000/7-8 - Gyüre Lajos: Akár; Elment az Emberünk; imádság esőért; Márványpaloták; HAZÁM (versek)

Gyű re Lajos versei

Jogom, bár „átlagon felüli”, de Te tudod: talmi itt minden.

Lábamra fényes békjót, számba zablát, nyakamra hámot raktak.

Csípős ostorra fogtak: legyen még gyorsabb a nyelvváltó attak.

Főpap mondta, hírrel hirdette:

Barabás, Pilátusok lettünk, miközben Mohácsnál hullottunk

— Jézus haj! —törökre siettünk.

Vennék el tőlünk a harangszót, a földet, a temetőt, az ősit, mosolyogj! — mondják —•, és játsszunk új, halálos nyelvöltögetősdit.

Jogom van: tagadni a múltam, s holtában verni apám sírját.

Kertek alatt hogy osont bújva: vennék vissza „fehér papírját”.

Jogom van: elvegyülni némán, míg nyelvemre száz zsaru vigyáz.

Felejtsem örömtüzet gyújtva, felejtsem a trianoni gyászt.

Uram, adj végre hazát nekem, jogot, igazit, ne csak házat.

És bocsásd meg, nézd el fiadnak, ki hozzád kiált, s ellened lázad.

Kassa, 1998. június 2-án